Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Kautz... ----

Magyar Magyar Német Német
Kautz... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kautz

Gyula, hirneves közgazdasági iró, az osztrák-magyar bank főkormányzója, szül. Győrött 1829 nov. 5. U. o. végezte középiskolai és akadémiai tanulmányait, a pesti egyetemen 20 éves korában avatták doktorrá. Az 1848-49-iki mozgalom folyamában rövid ideig mint önkénytes nemzetőr szolgált. A tanári pályára szánva magát, külföldi egyetemek látogatására ment Berlinbe, Heidelbergába s különösen Lipcsébe, hol Roscher Vilmos előadásait hallgatta, s visszatértekor (1851 végén) azonnal a pozsonyi kir. jogakadémiához, 1858. pedig saját kérelmére az akkor még Budán fennállott műegyetemhez helyeztetett át, s mindkét intézetnél a közgazdasági és közigazgatási tanszakokat adta elő. Ezen időben kezdte meg tudományos irodalmi működését, névszerint az Osztrák-Magyri birodalom statisztikája címü tankönyvvel s a Török János által megindított Kelet Népe címü folyóiratban (1854-ben) közzétett nagyobb tanulmánnyal: Smith Ádám és a modern nemzetgazdaságtudomány c. alatt. Az ötvenes évek végén habilitálta magát a pesti egyetemen, mint a politikai tudományok docense, s jutott ismeretségbe, illetőleg állandó összeköttetésbe a tudományos akadémia, a közélet s a publicisztika vezérlő embereivel, és kezdett részint az Országos gazdasági, részint az Országos iparegyesületben, az ezekben ez időtájt lefolyt mozgalmas tárgyalások- és vitákban s a közélet terén is szerepelni; 1860. akadémiai levelező taggá választották s ott 1861. Az állameszme világtörténeti fejlődésében értekezésével foglalta el székét. 1862. a londoni világkiállítás tanulmányozására küldte az akkori m. k. helytartótanács, mely alkalommal tett észleleteiről terjedelmes Jelentés-ben számolt be. Nagyobb szabásu szakmunkáit ezen időben tette közzé, jelesül 1860-63. Nemzetgazdaság- és Pénzügytan (újabb 4-ik és 5-ik kiadás 1881-90) c. tankönyvét és Politika v. Országászattan (3-ik kiad. 1877) c. kézikönyvét. (Az előbbit a magyar tudományos akadémia a Marczibányi-féle díjjal, az utóbbit pedig 1878. az akadémiai nagyjutalommal koszoruzta meg). Ezekhez járult Theorie und Geschichte der nationalökonomie und ihrer Literatur (2 köt., Bécs 1858-60. Magyarul kivonatban Csengery Budapesti Szemléjének 7., 8., 9. és 10-ik kötetében) címü műve, amelyben egyfelől az u. n. historiai-etikai iskola tanainak tüzetesebb megalapításához járult, másrészt a közgazdaságtan elméleti és irodalomtörténeti fejlődését az egész szakirodalomban először tudományosan és kimerítően tárgyalta. Ilyenül a külföldön is elismerték s elsőrendü forrásműként idézték. Ez időtájt külföldi tudományos folyóiratokba is irt nagyobb cikkeket, melyek közül a Brockhaus-féle Unsere Zeit-ban láttak napvilágot és feltünést keltettek: a Széchenyi István, Deák Ferenc és Teleki Lászlóról irt politikai jellemrajzok. - 1863. kinevezték a pesti tudományegyetemre a magyar közjog és közigazgatás, 1868. pedig a nemzetgazdaság- és pénzügytan rendes tanárává. 1864. az osztrák közoktatási kormány a prágai egyetem politikai tanszékét ajánlotta fel neki; K. azonban hivatkozással hazájához való köteles ragaszkodásra, az ajánlatot épp ugy visszautasította, mint néhány évvel később a Beck közös pénzügyminiszter által neki tett azon ajánlatot hogy fogadja el oldala mellett az államtitkári, illetve első osztályfőnöki állomást. A tudományos akadémia 1865. rendes tagjává választotta. Az 1865-68-iki országgyülésre pedig Győrött képviselővé választották, s igy K. volt az első tanár a magyar törvényhozó testületben. K. a Deák-párthoz csatlakozott és ennek mindvégig hű, buzgó és munkás tagjává vált. Tevékeny része volt a bizottsági munkálatokban, nevezetesen előadója volt a pénzügyi bizottságnak, s igy az első alkotmányos budgetnek, egyik tagja a kiegyezést előkészítő 67-es bizottságnak; jegyzője a Bécsben ülésezett nagyfontosságu quota-bizottságnak, és több izben a közoktatásinak. A parlamentben nem gyakran szólalt fel, s nagyobb beszédei mind polemikus jellegüek voltak. A kiegyezés nagy művének létrehozatala körül érdemesültek sorában kiváló hely illeti meg K.-ot is. Lónyay pénzügyminiszter megbizásából ő dolgozta ki azt az emlékiratot, melynek alapján egy bizonyos nagy osztrák konzorciumnak a dohányjövedék bérbevételére célzó ajánlatát a korona és a kormány visszautasította s ezzel a magyar kincstári milliókra rugó jövedelemcsorbulástól megóvták. Ugyanezen évben (1867) mint a valuta és pénzrendszer tárgyában Bécsben tartott hivatalos értekezletek tagja, az aranyvalutára való átmenetel és a francia frank-rendszer behozatala mellett nyilatkozott. Ekkor tette közzé egy a társulási intézményeket elemző dolgozaton kivül: Nemzetgazdaságunk és a vámpolitika, továbbá: A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon c. akadémiai jutalmakkal koszoruzott terjedelmes két munkáját. Az egyetem előbb dékánná, a azután (az 1873-74-iki tanévre) rektorrá választotta. A kormány ugyanekkor a tiszai vasút igazgatóválasztmányában képviseletével bizta meg, mely állásban a vasút államosításának eszméjét hathatósan segítette érvényre jutni. Ugyanekkor jelentek meg Az egyetemek hivatása és az Újkori állam stb. c. rektori beszédei. 1875. megkapta a Lipót-rendet. 1878. ovációk közt ülte meg huszonöt évi professzori jubileumát. 1883. az Osztrák-Magyar Bank alkormányzói állására nevezték ki. Egy ideig a tudom. akadémia nemzetgazdasági bizottságának elnökségét is vitte. A főrendiháznak 1885-86. történt újjászervezése alkalmával az élethossziglani tagságra nevezték ki. A hetvenes és nyolcvanas évek folyamán irt Értekezéseiből és akadémiai Emlékbeszédeiből megemlítjük a következőket: A jogtudomány és nemzetgazdaságtan; Az angol alkotmány jellemzése; Szabad kereskedés-e avagy védvám? A városok alakulásának és fejlődésének törvényei; A szocialismus és communismus rendszerei; Az európai államok összehasonlító pénzügyi statisztikája; Smith Ádám méltatása s Az államgazdaság eszméje és a szocialisztikus financia kezdetei, illetőleg a Rau heidelbergi, Konek pesti egyetemi tanár, különösen pedig Pauler s legújabban Kerkápoly felett tartott emlékbeszédeit az akadémia 1887-iki, illetőleg 1895-iki ünnepélyes nagygyülésén olvasták fel). 1892 elején a magyar és osztrák kormány együttes felterjesztésére a király kinevezte az Osztrák-Magyar Bank főkormányzójává, hol a pénz- és valutarendszer modern értelembeni átalakítására irányzott törekvéseknek buzgó támogatását tekinti egyik fő feladatának s e részbeni működése elismeréséül 1893 elején titkos tanácsossággal lett kitüntetve. K. a magyar tudományos akadémia igazgatósági, nemkülönben a párisi Société d"Économie Politique és a londoni nemzetközi statisztikai intézetnek tiszteleti, a magyar történelmi társulatnak, az országos iparegyesületnek és a természettudományi társulatnak tagja. K.-cal veszi kezdetét hazánkban a nemzetgazdaságtan szorosan tudományos irodalmi művelése. Általános tudományi, ugy mint politikai irányára nézve az Aristotelesi középút elvét vallja, a históriai-etikai (relativisztikus) iskolának egyik képviselője, bár mindenkori becsben tartásával az angol klasszikai iróknak. Tekintélye életpályájával együtt a külföldön is mind több elismerésre talált. A német közgazdasági tudósok legelseje, Roscher, a nagynevü Stein, szintugy Schäffle, Wagner Ad., az angol Ingram és a fiatal irói nemzedék több kitünősége elismeréssel nyilatkoznak munkáiról s idézik is mint szaktekintélyt. A francia szaklapok elseje, a Journal des Econnomistes már 1862 elején nyilatkozik róla dicsérőleg, amidőn fentebb említett Közgazdasági történeti munkáját, mint úttörőt, részletesen ismerteti. Ingram, az angol szaktudós, az Encyclop. Britannica XIX. kötete 401. old. K. nagy közgazdaságtörténeti művéről azt jegyzi meg: «Nagyértékü könyv, mely széles filozofiai látkört és terjedelmes vizsgálódások eredményeit tanusítja». Sokoldaluságára célozva mondja K.-ról Csengery: «Jogtudós, történetbuvár és nemzetgazda lévén, ismeri az élet minden viszonyát, szem előtt tartja annak minden tényezőjét», végre mint tanárról Toldy István igy nyilatkozik: «A folyékonyság ifjui tűzzel, a könnyedség művészi tökéllyel párosul benne».

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is