Kazár

Emil, iró, született Nagyváradon 1843 jun. 24. Iskolázott ott és Pesten. Már 1860-61. a Napkelet és Divatcsarnok elbeszéléseket közöltek tőle Ozul és Emil álnevek alatt. Mint hirlapiró is igen fiatalon kezdett foglalkozni. 1863. a Szabó Rikárd szerkesztette Divatcsarnok és Gyermekbarát segédszerkesztője lett. Azután a Tóth Kálmán szerkesztésében megindult Fővárosi Lapok belső dolgozótársa Vadnai mellett Csernátony Ellenőr-jének megindulásáig. E politikai lapban az újdonsági, művészi és szinházi rovatokat vitte 1873-ig, mikor megvált a laptól. Ez időben egyszersmind Szokoly Viktor Hazánk és Külföld és a Heti Posta lapjának segédszerkesztője is volt, majd 1871-72. szerkesztője. Ekkor a Vasárnapi Ujság s ennek társlapjai (Politikai Ujdonságok, Képes Néplap, Világ-Krónika) szerkesztőségének tagjai közé lépett s azóta ott van. A Politikai Ujdonságok évfolyamainak sorozata csanem egészen tőle van. E mellett 1879-től az Egyetértésnek belső dolgozó társa 1893 végéig. Az irodalmi, művészeti rovatokat látta el, majd a tárcarovatot vezette. Hirlapirói működése mellett a szépirodalommal is foglalkozik. Elbeszéléseket sokat ir, ezenkivül regényt, néhány szindarabot. A képzőművészeti dolgokról, művészekről, festményekről, könyvekről, szindarabokról, napi és társadalmi kérdésekről sokszor cikkezik, azonban legtöbbnyire névtelenül; egyébnek mint novellának alig irta alá nevét. Olykor Echo nevet használt (az Ellenőrben) v. Civis nevet, ha a fővárosi ügyekről vagy Budapest történetéről, multjáról, átalakulásáról irt. Önálló kötetei: még egész fiatal korából való az Elbeszélések (2 köt., 1863); Csöndes órák (novella-gyüjtemény, 1864); az Utolsó pont (egy kötetes elbeszélés, 1864). Sok év multán: A semmi, ha valamivé lett (egy kötetes elbeszélés, 1885); Ősök és unokák (nagyobb regény, 1882); Lég és föld; Szivárvány (egy-egy kötetben, mindkettő az Egyetemes regénytárban); A ma, holnap nélkül (regény 1 köt., Pallas-könyvtár). Még a Molnár-féle budai népszinházban szinre került tőle a Két kulacsos (verses vígjáték); a nemzeti szinházban a Kincskeresők (népszinmű) és A hátrahagyott család (dráma, a Nemzeti szinház könyvtárában). Az utóbbi időkben apróbb elbeszéléseket, rajzokat főkép a Pesti Napló és Fővárosi Lapok sűrün közölnek tőle. A hetvenes évek elején a Kisfaludy-társaság is megválasztotta tagjai közé, de e kitüntetésről lemondott. A népszinháznak megnyitásától kezdve másfél évtizedig drámabirálója volt.

Forrás: Pallas Nagylexikon