Keán

(ejtsd: kán v. kaján, ahogy az erdélyi Kajántó és Kajánútja helynevekben is fenmaradt), 1002. mit a Moldvában tanyázó besenyők fejedelme szövetkezett a lázadó Gyula erdélyi vezérrel, s egészen a Tiszáig portyázott. Ennek legyőzetése és elfogatása után a királynak meghódolt Erdélyt pusztította; Szt. István tehát 1003. egyenesen ellene indult s a hegyek közül kicsalva, ütközetre kényszerítette s leverte K.-t, ki maga is elesett. Az itt ejtett zsákmányt Szt. István a budai és székesfehérvári templomok építésére fordította. Már Katona (Hist. Crit. I. 138.) gondolt reá, hogy K. voltakp Ajtony (Ohtum) lehetett s ezt a körülmények egybevetésével Pauler (I. 512-3.) is lehetőnek tartja. Szerinte a K. nem is tulajdonnév, hanem a khán cím; s a főkép Baranya vmegyében virágzó K.-nemzetség tényleg Kán néven is szerepel. Pót Antalnak az a föltevése, hogy az 1292 jul. 29. már erdélyi vajda gyanánt említett s közönségesen Apornak nevezett László vajda (l. o.) szintén ezen nemzetségnek tagja, igen élénk irodalmi vitát támasztott.

Forrás: Pallas Nagylexikon