kecskerágító a Balaton mellékén (növ., Evonymus Tourn.), a
róla nevezett család fája v. cserjéje. Levele átellenes, épszélü v. fürészelt,
virágzata sátorozó álernyő, tokgyümölcse 4-5 csücskös, ugyanennyi rekeszü,
magvát a maghéj fölött húsos narancsszinü lepel (arillus) borítja, s ha a
papsipkaforma tok felreped, ez piroslik ki belőle, s tőle ősz felé a K. ága
csinos. Mintegy 45 (hazánkban 4) faja Afrika és D.-Amerkia kivételével hegyeken
terem. Az E. europaea L. (E. vulgaris Mill., E medius Kit.) 1-3. m. cserje,
levele elliptikus, finoman fürészelt, őszre megpirosodik, virága zöld, tokja
lilapiros, 4 csücskös papsipka, hajtása gyakran parás, négyélü. Valamennyi
része rossz szagu és ízü, de azért cserje- és kerítés vegetációnak egyik dísze;
kertbe is gyakran ültetik, itt csüngő (var. pendula) és fehérgyümölcsü (var.
leucomitra) fajtája is van, őszkor a gyümölcse meg a piros levele szép. Fája
világossárga, kemény, kurta, finom rostu, nehezen hasad, faragni akármely
irányban könnyen lehet, de nem nagyon tartós. Cipőszöget, orsót (orsófa),
pipaszárat, fogpiszkálót, valamint finomabb esztergályos-munkát is csinálnak
belőle. Szene rajzolni nagyon jó, de puskapor gyártására is használják. A
svájci, tiroli és sváb nép a magvából mécsolajat sajtol; az ember és állat
férge ellen jó a szőrt, v. hajat kenni vele. Gyümölcse hánytató és meghajtó.
Tokja meg a magleple sárgára fest; porrá törve a kenőcsbe officinális és szintén
féreg ellen használatos. A haza DK-i részén jellemző az E. pubescens Stev.
szőrös leveleivel. A K. ágaiból a magyar legény árvalányhajhoz hasonló bokrétát
hasogat magának. Az E. latifolia Scop. magasabb (2-5 m.), nagyobb levelü, a
haza D-i részén terem, termése piros, élezett, csücskös, ága hengerded. Kertbe
ültetik. Az E. verrucosa L. (E. Pannonica Erndt.) 1-2 m., nagyon ágas, sűrü
lombos, hazánkban és Európa DK-i részén gyakori, ága tele van apró
paraszemölccsel, tokja sárga, magleple vérszin. Fája haloványságra, kemény és
szivós, hasznos. Kertbe ültetik más földségi fajokkal együtt. Ilyen a japáni K.
(Evonymus Japonica Thunb.), télizöld bokor, sűrü bokrosan nő, levele fénylő,
bőrnemű, tojásdad, fürészelt. Nálunk ritkán virágzik, inkább lombdísz marad, s
a változatosságot levelével idézi elő.
Forrás: Pallas Nagylexikon