-család (lipóci, teljesebben lipóci és nekcsei), régi
sárosvármegyei nemesi család, mely okleveleinek tanusága szerint az
Aba-nemzetségből vette eredetét. Legelsőben a XII. sz.-ban említik, amikor
Sükösd (Sixtus) a család őse jeles embert nevel fiából, Demeterből, Demeter
(1212-1243) elébb II. Endre király fiának, Kálmán hercegnek nevelője volt, s
mint ilyen édes testvérével Abával együtt el is kisérte a herceget Galiciába,
melynek királlyá választották volt. Mikor a rutének többsége föllázadt Kálmán
ellen, Sükösd fiai előbb életveszélybe kerültek, Aba elesett, Demeter pedig
sokáig raboskodott Vladimir várában. Kiszabadulván, már mint étekfogó-mester
követte II. Endrét a szent földre és vitézül harcolt. Három fia közül I. Sándor
(1241-71) IV. Béla király személyének megvédője a Sajó mellett, utóbb kisérője
a dalmát szigeteken, II. Demeter (1263-71) a király és fia között felmerült
viszályokban IV. Béla hűséges embere és I. Péter (1263) a lipóci K.-család
közvetlen őse. E három fiu már jelentékeny vagyonnak részese. A Sándorfiak
közül kiválnak László, a titeli prépost (1282) és kir. alkancellár (1299), III.
Demeter, a királyi tárnokmester (1282-1338) és II. Sándor (1282-1320) a
rozgonyi hős, akit a váradi székesegyházban temettek el, Szent László királynak
ereklyéi mellett. A Péterfiaktól, akik öten voltak: Lukács, II. Péter, IV.
Demeter, István és László, származnak a mostanig élő lipóci K.-ek. Az első, aki
a K. nevet viseli (dictusi Kecher) III. Péter, Lukácsnak (1282-1314) fia és IV.
Demeternek (1375) apja. III. Pétertől Miklós, Sándor (Sandrinus) és István
ízein által származott I. Ambrus (1511-22) I. Ferdinánd hive, akit Szapolyaiék
Lipócon ostrom alá vettek és megöltek. Ennek fia I. András (szül. 1520 körül,
megh. 1599 táján) Sáros vmegye alispánja, 1594. Fülek alatt az összes magyar
gyalogság főkapitánya (generalis capitaneus), utoljára Felső-Magyarország
főhadbirája. Andrásnak fiában, II. Andrásban a család nagy vagyonra és hatalomra
emelkedett. II. András Thurzó nádor gyermekeivel együtt nevelkedett és Turzónak
fegyvernöke volt. 1606-35. Sáros vmegye Prágában Mátyásnál, 1623. a felső XIII
megyék hódolatának vivője Bécsben. Mint jászkun kapitány (1631) a címer
megbővítését nyerte, egyúttal a piros pecsét kiváltságát is. Az ősi birtokokat
kezeiben összpontosítván, hatalmas főúr volt, aki perbe szállt a nádorral és
diadalmasan állotta meg azt a pest is. II. Andrásnak nagybátyját, III. Istvánt
Basta vallonjai ölték meg (1606), amint a magyar nemesi kuria szabadságát
testével védelmezte. A jászkun kapitány kitüntetésében osztozott testvére
János, egyik unokája Sándor (1657-1724), Rákóczi alatt az oeconomicum consilium
szenátora és provincialis commissarius, másik unokája István nagyváradi prépost,
utóbb címzetes makari püspök, az eperjesi kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett
templom (ma görög katolikus székesegyház) restauátora. II. András legidősebb
fia Ambrus, Késmárkon Thököly hűslges «úrszolgája» (miraculum voluntarium
servorum, mondja róla önéletirásában gr. Bethlen Miklós). Érdekes emlékiratai
megjelentek a Mon. Hungar. Histor. I. Irók 33. kötetében (Akadémia 1894). V. ö.
Századok 1894, 535. old. Másid fia, III. András és fia Gábor, a Caraffa Antal
által (l. o. és Eperjesi vértörvényszék) felidézett rémuralom áldozatai közé
tartoztak. K. András és veje nemes cselfalvai Zimmermann Zsigmond vagyonos
eperjesi polgár az eperjesi protestánsok oszlopos emberei közül valók voltak és
kivált a körül buzgólkodtak, hogy a templomukból és iskolájukból kizavart
protestánsok legalább a külvárosban építhessenek mást maguknak. A vármegye nem
birt Caraffával, aki 1687 február 16-án elfogatta K.-t és Zimmermannt, kiket a
vérbiróság kinos vallatás után elitélt és kiket március 5. lenyakasztatott.
Márc. 22. kivégezték K. András fiát, Gábort és vejét, az ifju Sárossy Mártont,
a munkácsi várparancsnok, Sárossy Sebestyén fiát. A kegyetlen halálbüntetésen
kivül a családot vagyonilag is sujtották. II. András harmadik fiának, «a
bujdosó» Menyhértnek fia, Sándor a kuruc költő 1697. párbajban esik el. Caraffa
üldözései közben a kincstár hűtlenség címén elkobozta a lipóci és pekléni
uradalmakat, közte a hires vörösvágási (dubniki) opálbányák területét, mely már
1299. a család birtokai közt szerepelt, de melyről a K.-ek egyezség újtán utóbb
önként lemondottak. III. András nővére Klára (férj. Szinnyei Merse Miklósné)
kitünt hősies bátorsága által, amennyiben saját életével játszva, bátyjának
fejét az eperjesi vesztőhelyről elsikkasztotta és a szinnyei templomban eltemettette.
A család ifjabb ágazatából, K. János utódai közül kiemelendő K. Tamás fia,
Miklós (szül. 1837 jul. 2). Idejét a sport és családja multjának kutatása közt
osztja meg. Egy alkalommal országgyülési képviselő is volt. 1875-ben kapta meg
a kamarási méltóságot. Alagon versenyistállót tart. 1892-1893. győzelmet
aratott versenylovaival (Gaga és Gourmand).
Forrás: Pallas Nagylexikon