Kégl

Sándor, orientalista, született Szunyogon (Pest) 1862 dec. 1. földbirtokos szülőktől. Gimnáziumi tanulmányait magán úton végezte. Az érettségit letéve, a nevezetesebb európai nyelveket, a német, francia, angol, olasz, spanyol, portugál, holland, dán, svéd és oroszt elsajátította. Vámbéry művei és Rückert műfordításainak hatása alatt a keleti, szanszkrit, arab és török nyelvek tanulásához fogott. Keleti nyelvismereteinek tökéletesítése céljából 1885. a budapesti egyetemre jött, hol Vámbérytől törökül és persául, Hatalától és Goldzihertől arabul tanult. 1889. bölcsészetdoktori fokozatot nyert a keleti nyelvekből és tanulmány-útra Persiába ment. 1889-90. Teheránban tartózkodott. 1893. magántanár lett a persa nyelv és irodalomból a budapesti egyetemen. Főbb művei: Utazásom Persiába (Vasárnapi Ujság 1890-1891); Egy persa király háreme (Budapesti Szemle 1891); Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetőből (Budapest 1892); Politikai irányelvek keleten nyolcszáz évvel ezelőtt (Budapesti Szemle 1892); Seîbani, ein moderner persisher Dichter des Pessimismus (Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes VI. 1892); Egy új dsatáka-gyüjtemény (Budapesti Szemle 1893); Zur Geschichte der persischen Litteratur des XIX. Jahrh. (Zeitschrift der Deutsch. Morgenl. Gesell. 47. 1893); Sajek, der Satyriker des Vagabundenlebens in Iran (Wiener Zeitschrift VII. 1893); Amánat és a hindusztani dráma (Egyet Phil. Közl. 1894); Naszreddin sah úti naplója 1889-ből (Budapesti Szemle 1895); Mohammed Hebelradî"s Gamil"ul tamtîl, (Zeitschrift der D. M. G. 1894, 48) stb. E lexikonba ő irja a közép- és kelet-ázsiai nyelvek és irodalmak cím alá tartozó cikkeket.

Forrás: Pallas Nagylexikon