Keglevich

-család (buzini gróf). Horvátországból eredő, később Magyarországba átszármazott család. Előnevét családi birtokától Buzin várától vette. Első ismert őse Péter 1300 körül. A XVI. sz.-tól kezdve a család kiváló szerepet játszik főleg Horvátország történetében. Kiváló szerepe volt II. Péternek (l. o.). III. György, ki 1598-ban horvátországi albán volt, két fia Péter és Miklós (megh. 1642.) megalapítói voltak a család két főágazatának, u. m. Péter a horváté, Miklós a magyaré. Miklós 1646. bárói rangra, 1687 aug. 4. pedig testvérével Péterrel együtt grófi rangra emeltetett. A család újabb tagjai közül kitüntek: Gábor gr., 1828. Nógrád főispánja, 1831 koronaőr, 1842. tárnokmester; ennek testvére László, ki a pesti nemzeti vívóintézetet alapította; Miklós (1799-1847) a hevesi ellenzék vezére. A család jelenleg élő tagjai közül kiválnak: Béla (szül. 1833 márc. 10.), cs. k. kamarás, Heves vármegye volt főispánja. Gábor, szül. 1848 jan. 6., főrendiházi örökös tag. Gyula, szül. 1855 szept. 4. Oszkár, a család idősebb ágának feje, szül. 1839 január 25., a horvát országgyülés és a magyar főrendiház tagja.

1. K. István gróf, szül. Bécsben 1840 dec. 18. Tanulmányai végeztével 1857. a katonai pályára lépett s a főhadnagyságig vitte a 11. sz. dsidás-ezrednél. Az olasz hadjárat után a hadsereg kötelékéből kilépett. 1861. a főrendiház korjegyzője volt. 1865-ben országgyülési képviselő volt, mint ilyen a konzervativ párthoz tartozott. 1867-ben lemondott mandátumáról, s ettől kezdve a gazdasági téren működött, 1880. a barsmegyei gazdasági egylet élére állva, nagy működést fejtett ki a hitelszövetkezetek érdekében, 1883. a magyar bortermelők országos szövetkezetének létrehozásán fáradozott. 1884. az aranyosmaróti kerületben választatott meg pártonkivüli programmal, de csakhamar a szabadelvü párthoz csatlakozott. 1885. a m. kir. opera és a nemzeti szinház intendánsa lett. Mandátumáról ekkor lemondott, de újra megválasztatott; 1887. végleg lemondott a képviselőségről. A főrendiházi tagsághoz való, cenzus alapján álló jogát elvesztvén, a király élethossziglani taggá nevezte ki. Elnöklete alatt jött létre a magyar vígszinház-részvénytársaság.

2. K. Péter (II.), horvát bán, a ma is virágzó grófi család alapítója, született 1485 körül Buzinban (Bosznia), meghalt 1554-ben. Történelmi szerepét 1520. kezdte mint jajcai bán és Jajca várának kapitánya. mint ilyen 1521. a Jajca ostromára készülő törökökön fényes győzelmet vívott ki. 1525. ismét megszállták a törökök Jajcát és akkor ismét hősileg védelmezte azt K., mely szolgálataiért jutalmul II. Lajos királytól 1526. Fejérkő várát nyerte adományba. A mohácsi vész után K. Jajca várát a bánsággal együtt átadta I. Ferdinánd királynak és azután állandóan annak részén állott és annak érdekében harcolt. 1533-ban Nádasdy Tamással együtt horvát bánná neveztetett ki, mely méltóságot 1542-ig viselte. 1541. meghalván veje, csáktornyai Ernuszth Gáspár gyermekek nélkül, mint az Ernuszt-család utolsó tagja, minden birtokainak a kamarára kellett volna szállani. K., hogy leánya által e javakat, nevezetesen Zala vármegyében Csáktornya és Sztridó, Kőrös vármegyében Szentgyörgy és Kapronca várakat magának megtarthassa, azt hiresztelte, hogy leánya Ernuszth Gáspártól várandósan maradt. Azonban ezen hir valótlannak bizonyult, a kir. ügyész a várak kiadását sürgette, de K. e várakat most sem bocsátotta ki kezéből, noha leánya azalatt már másodszor is férjhez ment lendvai Bánffy Lászlóhoz. Ekkor K. Bécsbe idéztetett, hová védlevél mellett el is ment és meg is igérte a várak és birtokok kiadását, de hazaérkezvén, igéretét nem teljesítette. Ennek folytán 1542. a pozsonyi országgyülés őt hűtlenség miatt javainak elvesztésére itélte és a király Zrinyi Miklóst küldte ellenébe és azt helyébe bánná is kinevezte. Zrinyi Miklós Csáktornyán ostrom alá vette K.-t, ki erre fiával Mátéval, Szabácsra akart szökni török segélyért, azonban várnagya árulása folytán fiával együtt elfogatott, mire Csáktornya és utána a többi vár őrsége is megadta magát. Zrinyi Bécsbe küldte K.-t, ki ott elzáratott, de alig egy év mulva kegyelmet nyervén, elbocsáttatott és ősi javait is visszanyerte 1544. Még ugyanezen évben ismét harcolt a török ellen, akiket Otocsácnál meg is vert. Későbbi életéveit csendben töltöte el lobori várában. K. főérdeme Jajca hősi védelme volt, mely által magának hazánk történetében halhatatlan nevet biztosított.

Forrás: Pallas Nagylexikon