Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
kegyuraság patronage

Magyar Magyar Német Német
Kegyuraság... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kegyuraság

(Patronatus), azoknak a jogoknak és kötelmeknek összege, melyek az egyházhivatalok betöltésénél egy különben állásánál fogva arra nem jogosított harmadik (természeti v. jogi) személy (kegyúr, patronus) az egyház beleegyezésével illetnek. A K. vagy egyházi (jus patronatus ecclesiasticum), v. világi (j. p. laicum); egyházi K. az, mely egyházi méltósághoz, hivatalhoz v. testülethez van kötve, v. egyházi javakból keletkezett. A kegyúrnak világi vagy egyházi állapota ebben a tekintetben nem irányadó, s igy lehetséges, hogy egyházi személy jut valamely világi K. s viszont világi személy valamely egyházi K. birtokába. Előfordul továbbá vegyes K. is. Másrészt a K. személyhez kötött (personale) vagy dologi (reale). Utóbbi az, mely valamely fekvő birtokhoz van kötve s azzal másokra is átmegy, és ez megint v. örökös (hereditarium), v nemzetiségi és családbeli (gentilitium v. familiare) a szerint, amint minden végrendelti v. törvényes örökösre átmegy, vagy csak bizonyos család tagjaira szorítkozik. A K. eredeti módon v. átszármazás útján szerezhető. Eredeti szerzésről természetesen csak oly K.-ra vonatkozólag lehet szó, mely eddig még másnak birtokában nem volt, tehát újonnan keletkezett. Kivéve az elbirtoklást, mely eredeti szerzésmód akkor is, ha tárgyát már másnak birtokában volt K. képezi. Az eredeti szerzésmódot a Glossának (L. Glossza és Glosszátorok) következő verse határozza meg: «Patronum faciunt dos, aedificatio, fundus». Vagyis a K.-ot meszerzi: a) az, aki az egyház felépítéséhez szükséges telket adja (fundaito); b) aki az egyházat saját költségén felépíti (aedificatio); c) aki az egyházat a szükséges javadalmazással ellátja (dotatio). Ha a teljes egyházalapításhoz többen járulnak, a K.-ot közösen nyerik s kegyúrtársakká válnak (compatroni), még pedig ugy, hogyha valaki az alapítási cselekményeknek csak egyikét teljesítette, p. csak a telket adta, egy másik pedig a többi kettőt teljesíti, a kijelölési jog gyakorlatában amaz csak egy, emez pedig két szavazattal bir. A K. továbbá eredeti módon pápai engedély által és emberi emlékezetet meghaladó hosszas gyakorlat, tehát elbirtoklás által szerezhető. Vajjon nem katolikusok szerezhetnek-e K.-ot, az iránt a nézetek eltérők. Hazánkban szakadatlan törvényes gyakorlat szentesítette azt, hogy a görög nem egyesültek és protestánsok a K.-ot megszerezhetik. A zsidókra nézve gy 1860. évi február 18. kelt cs. rendelet azt határozta, hogy ha oly jószág izraelita birtokos kezére kerül, melyhez K. van kötve, a kegyúri jogok nyugosznak, a terheket azonban a birtokos viselni tartozik. Már létező K. származtatott módon élők közötti szerződés, halál esetére örökösödés útján szerezhető meg. A Glossa szerint: «Jus patronatus transire facit novus heres, Res permutata, donata, venditioque»; eredeti módon pedig elbirtoklás által, amelyhez egyházi kegyúrral szemben 40, világival szemben 30 évi jóhiszemü békés birtok szükséges. Dologbeli K. a birtoknak - melyhez az kötve van - elbirtoklásával szereztetik. További szerzésmód az összeomlott egyháznak újjá felépítése, ha az eddigi kegyúr felszólítás dacára azt tenni vonakodnék. Ebben az esetben azonban, ha a kegyúr szegény, a felépítő csak kegyúrtárssá lesz.

A K.-gal járó jogokat és kötelmeket a Glossa következőkép határozza meg: «Patrono debetur honos, onus, utilitasque; - Praesentet, praesit, defendat, alatur egenus». Jelesül: 1. a kegyúrnak kötelessége (onus) az egyház s a hozzá tartozó épületeknek jó karban tartása, szükség esetén újjá felépítése, a leolvadt javadalmazásnak kiegészítése. 2. Joga és kötelessége (defendat) az egyházat s javait oltalmazni, a számadásokat megvizsgálni s általában felügyelni, nehogy az egyház valamiben károsodjék. 3. Vétlen inségre jutás esetében a kegyúr a jvadalom feleslegéből való segélyeztetésre bir igénnyel. 4. Tiszteleti jogai: a jus listrae: mely szerint a templom falaira nevét felirathatja, címerét kifüggesztheti; a «sedes in choro» kitünőbb hely az egyházban; «honor thuris» külön tömjénzés; ünnepélyes körmenetnél a legdíszesebb hely (közvetlenül a szentség után). Engesztelő miseáldozat és gyász elhunyta esetén. Régebben a templomban való temetkezés. A «jus processionis» vagyis dísszmenettel való fogadtatás; és a «jus intercessionum» vagyis a jog, hogy neve az egyházi imákban felemlíttessék. Hazánkban azonban e két jog csak a Felséget illeti. A legkiválóbb kegyúri jog a kijelölés joga (jus praesentandi) a javadalom betöltésénél. (L. Bemutatás.) Ettől a K.-tól (Jus Patronatus privatorium) lényegesen különbözik a magyar apostoli királynak legfőbb kegyúri joga (Jus patronatus Regii), amelyre nem az egyházjognak, hanem a magyar közjognak elvei és szabályai irányadók. L. Királyi legfőbb kegyúri jog.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is