Kék
a spektrum törékenyebb, az ibolya és a zöld szin között
fekvő árnyalatának neve. Az u. n. fehér, helyesebben kékesfehér állócsillagok,
melyek számra nézve a csillagos ég tulnyomó részét teszik, a fehérizzás
legmagasabb fokát és ezzel karöltve a spektrumukban a kémiai disszociáció
lehető magas fokát tüntetik fel. A fiziologia optikának egy általánosan
elfogadott elmélete szerint a vörös és sárga szinnel együtt a K. a három
alapszin egyike, mely a vörössel együtt az ibolyát, a sárgával együtt a zöld
szint alkotja. Kémiai hatása a fotográfiailag rendesen használt (nem bizonyos
szinek számára érzékenyített) lemezekre igen tetemes, mig meleghatása a
spektrum kevésbbé törékeny részeivel összehasonlítva csekély. A K. szin a
nyugalom, átlátszóság és tartósság benyomását téve, az állandóság és hűség
kifejezője. A legfontosabb K. festőanyagok az indigó, az ultramarin, a berlini
K., a campeche-fa, kobaltkék, lakmuszkék és a K. kátrányfestékek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|