Kelemen

alexandriai (Clemens Alexandrinus), az alexandriai hitelemző iskola feje. Kr. u. a II. sz.-ban született, némelyek szerint Alexandriában, mások szerint Athénben. Felnőt korában a keresztény hitre tért. Utazásai közben Alexandriába érvén, ott letelepedett és az ott levő hitelemző katechetai iskolának tagjává, Pantaenus halála után pedig fejévé választatot. A Septimius Severus-féle keresztényüldözés idején, 202-ben Alexandriából Kappadociába menekült. Hogy később Alexandriába visszatér-e, bizonytalan. Meghalt 217., mások szerint 220. Ismeretes iratai: Adhortatio ad gentes (3 nevelészeti könyv); Libri octo Stromatum; Oratio, quisnam dives ille sit, qui salvetur?; Epitome doctrinae Orientalis Theodoti. Munkái közül hozzánk el nem jutottak. Libri octo Hypotyposeon; Canon ecclesiasticus; Liber adversus iudaizantes; Liber de paschate; Liber de obtrectatione; Disputationes de ieiunio; Exhortatio ad patientiam; Liber ad neophytos. Egyéb neki tulajdonított munkákról nem bizonyos, hogy ő irta-e. Munkáit kiadták: Victorius P. (1550); Sylburg Frigyes (Heidelberga 1592); Potter (Oxon. 1715); Oberthur (Herbipoli 1780); Klotz (Lipcse 1831-34, 4 kötet); Dindorf (Oxford 1868, 4 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon