Kelenföld

Budapest székes főváros dunajobbparti határának egy dülője, mely a Gellérhegytől délre terül el, s másként Lánymányosnak is neveztetik. Ezen mély fekvésü lapály, melyen a budai hires keserüvizek legnagyobb része fakad, újabban nagy forgalmi csomóponttá vált, melyen a m. kir. államvasutak bécsi és pécsi vonalai a déli vasúttal és az összekötő vasúti hidon vezető u. n. összekötő vasúttal találkoznak. Ugyanott vannak az Erzsébet-sósfürdő és nagyobb kertészetek. A Panoniai ének népies etimologiája szerint onnan vette nevét, hogy a Dunántul meghódítására induló honfoglaló magyarok «Kelenföldén a Dunán elkelének». 1046. a Gellérthegyen, melyet Kelen- v. Kelénybércnek, később pedig hegynek neveztek, szenvedett vértanuságot szent Gellért, kinek tiszteletére itt templom épült, melynek fiókegyházai voltak Örs és Sasad is; ezek azonban 1296. már mint anyaegyházak szerepeltek. A szt. János-lovagoknak is volt itt egy szt. Erzsébet tiszteletére emelt kórházuk. A K. nevet okleveleken először Erzsébet királyné használta 1380. A K. név később azt a városrészt jelölte, mely a mai Tabánnak felel meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon