Kelmenfi
László, novellista és kritikus, családi nevén kelemenfalvai
Hazucha Xavéri Ferenc; a Kelmenfi L. csak irói álneve volt; szül. Nagyváradon
1815 dec. 1., megh. 1851 ápr. 21. Szülei korán elhalván, egy nagyváradi
árvaintézetben nevelkedett, majd egy papi rokona pártfogásával Nagyszebenben végezte
tanulmányait. 1832. Pestre jött s orvostant hallgatott, de ellenszenve és
anyagi körülményei miatt elhagyta e pályát s 1836. a Munkácsy szerkesztette
Rajzolatok c. lap segédszerkesztője lett. Később Szegeden mint kőnyomdai ügynök
vállalt munkát. 1839. újból visszatért Pestre s a mérnöki pályára lépvén, 1843.
az orsz. építészeti hivatalnál nyert alkalmazást. 1849. a honvédelmi
bizottmánnyal, mint a Közlöny segédszerkesztője Debrecenbe vonult;
magatartásáért a szabadságharc bevégeztével hivatalát elvesztette. Mint iró a
40-es években lépett föl családi neve alatt. Beszélyei az Életképekben, Nemzeti
Ujságban, majd a Pesti Naplóban és egyes almanachokban, továbbá összegyüjtve a
következő címek alatt jelentek meg: Korhely életnek szomoru vége (népszerü beszéd,
Buda 1845); Beszélyek (2 köt., 1846); Meghasonlott kedély, regény (2 köt., Pest
1846); ezt Dux Adolf németre fordította: De Zerfallene (Pozsony 1847, olcsó
kiad. 1858); Ezer év előtt (Pest 1850). A humoros nemben vártak tőle sokat. A
Kisfaludy-társaság 1848. tagjául választotta. Vas Andor név alatt a Pesti
Naplóban feltünést keltő szinikritikákat irt. A tüdővész munkássága tetőpontján
ragadta el.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|