Kém

az, aki titokban valamely államra vonatkozó katonai és polgári hireket, melyeknek titokban maradása az illető államnak érdekében áll, oly célból gyüjt, hogy azokat - rendesen jutalomért - más állammal, amelynek a titok megtudása érdekében áll, közölje. A nemzetközi hadjog szerint a tetten kapott kémek hadbiróságilag halálra itélhetők, tekintet nélkül arra, vajjon megbizás folytán járta-e el s vajjon eljárásuknak volt-e eredménye. A szigoru büntetésnek indoka nem a K. alanyi bűnössége, mert a K. nem szükségszerüen aljas indokokból, jelesül nyereségvágyból jár el, hanem a kémkedésnek a hadviselésre nézve veszélyessége és az, hogy a kémkedést általában tisztességtelen eljárásnak tekintik. A büntetésnek egyedüli célja itt egyrészt az önvédelem, másrészt az elrettentés. A halálbüntetést éppen a kémkedés erkölcsi megbélyegzése céljából akasztással szokás végrehajtani. Háboruban K.-nek tekintenek mindenkit, aki titokban v. álürügyek alatt a hadsereg soraiba, hadászatilag fontos hirek gyüjtése s az ellenséggel közlése céljából belopódzik. Azért katonák, kik nyiltan mint felismerhető ellenségek az ellenséges hadsereg soraiba, habár a hadsereg állása s viszonyainak megtudakolása céljából behatolnak, K.-nek nem tekinthetők, épp oly kevéssé a cirkáló őrszemek, aminőknek kiküldetése meg van engedve s általánosan szokásos. Az ily kémszemlék nem kevésbbé veszélyesek, mint a kémkedés, de a hadviselésnek megengedett alkatrészét és eszközét képezvén, büntető megtorlás alá nem vehető. Háboruban K.-nek tekintik és súlyosabb esetekben halállal büntetik azt is, aki oly hadászati tudósításokat, amelyeknek birtokába törvényes és megengedett módon jutott, a hadseregnek hátrányára, amelynek hatalmi körében van, felhasznál; valamint azt is, aki az ellenség által megszállott helyről saját hadseregének vagy állomásának a hadsereget veszélyeztető tudódításokat küld. Az elfogott K. ellen, ha megszöknie s hadseregéhez visszatérnie sikerült, hadi eljárásnak helye nincs, habár később újra az ellenség hatalmába kerül is. Az a tapasztalat, hogy békeidőben lábra kapott s az állam érdekeit veszélyeztető u. n. békekémkedés a fennálló büntető törvényekben kellő megtorlást nem talál, újabb időben több helyütt külön törvények hozatalára vezetett. Ilyen az 1893 jul. 3-iki német birodalmi törvény: Gesetz gegen den Verrat militärischer Geheimnisse; a francia 1886 ápr. 18-iki Loi sur la repression de l"espionnage. L. még Háboru.

Forrás: Pallas Nagylexikon