Kemej

Magyarország egyik eltünt vmegyéje, mely a Tisza balpartján az abádi révtől kezdve a Berettyó és Sárrét mocsaraiban, Bihar vmegyében levő Szerepig terjedt. Legészakibb pontja Tisza-Szőllős, a legdélibb Ders-puszta volt. Nevét az 1377-ben még említett Kemej falutól (s nem a Miskolc mellett feküdt Kemejtől) vette. Pauler szerint (Magyar nemz. tört. I. 161.) K. csak olyan helyi elnevezés volt, mint a Nyir v. Szilágyság; Balássy Ferenc, Botka Tivadar és Pesty Frigyes azonban az ősmegyék közé számítja. K. mint főesperesség (1333. már csak 10 plébániával) egészen a XV. sz. közepéig állott és a K.-i főesperes egyúttal egri éneklő-kanonok volt. K. kerületéből legelőbb kivált az 1240. a kunok számára kihasított Kolbászszék, mely 1876. mint Nagy-Kunkerület szünt meg. Balássy szerint a XIV. sz.-tól K.-t Kis-Szolnok vmegyének nevezték, Pesty szerint ellenben Külső-Szolnok, majd 1569. Heves vármegyébe kebelezték be; Kolbászszék kihasítása után egy részét már ugyis Kis-Hevesnek nevezték volna. Az ennek területén, vagyis Külső-Szolnok vmegyének a Tisza balpartján levő községei 1874-ben kérték is K. visszaállítását, az 1876. XXXIII. t.-c. 17. pontja azonban K. egy részét az akkor alakított Jász-Nagykun-Szolnok vmegyéhez csatolta, a másikat pedig meghagyta Heves vmegyében.

Forrás: Pallas Nagylexikon