Kemenes
Ferenc, kanonok, szül. Bögötén (Vas) 1829 szept. 20. A
gimnáziumi hat osztályt Kőszegen végezvén, a piarista rendbe lépett s két
próbaév után, 1847 őszén tanár lett a nagy-károlyi gimnáziumban. Itt érte 1848,
mikor beállt honvédnek. Részt vett mindvégig a nemzet küzdelmeiben. 1849 junius
14. Perlasznál, már mint hadnagy, mindkét karján sebet kapott. Seregével aug.
20. Karánsebes mellett letette a fegyvert. A németek tiz napi fogság után
hazabocsátották, mert nem akartak bajlódni sebes karjaival. Sok viszontagság
után haza vergődött Vas vmegyébe szüleihez s iskoláit folytatta. A veszprémi
szemináriumban papnövendék volt. 1855. szentelték pappá. Egy évi káplánkodás
után az egyházmegyei hivatalba rendelték, hol szertartó, levéltáros, szentszéki
jegyző, titkár, irodaigazgató s 1870 végén kanonok lett s mint ilyen négy évet
töltött püspöke mellett. Apróbb verseket már mint kegyesrendi növendék is irt.
Folytatta honvéd korában, de az ekkor irottakat Karánsebesnél megsemmisítette.
Mint pesti papnövendék az ötvenes évek elején az akkori Családi Lapokba
irogatott verseket. Egy kötet költeményt 1860. adott ki Veszprémben, egy másik
kötetet 1891. Budapesten. K. mint költő a hazafias és vallásos költészet
művelője. Egyéb tevékenységét az egyházmegyei hivatalnak s a káptalani ügyeknek
áldozza. Kitünő szónok lévén, püspökei kivánságára többször és több helyen
fellépett mint hitszónok. Most költeményeinek harmadik kötetét rendezi sajtó
alá.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|