Kémény

magában álló v. építményekkel szervesen összekapcslt függőleges gáz- vagy levegőelvezető csatorna. A gázelvezető K.-ek rendszerint valamely tűzhellyel kapcsolatosak s céluk az, hogy a húzat növelésével az égést elősegítség, a levegőelvezető K. feladata pedig az épületekben összegyülő romlott levegőnek eltávolítása, s e réven friss külső levegőnek beszívása, vagy pedig friss külső levegőnek bevezetése. A szívó K.-ek működése a közlekedő edények törvényén alapszik. A K.-ben levő könnyebb levegőoszlop a K. körüli nehezebb levegőoszloppal egyensúlyba jönni igyekszik s e közben az égéshez vagy a levegő cirkulációhoz szükséges huzatot idézi elő. A K.-be a gázokat nagyon forrón sem szabad vezetni, mert nagy lesz a tüzelőanyag-veszteség; a K.-nek még igen jó huzata van, ha a beléje ömlő meleg gáz hőmérséklete 273° C. több 2X külső levegő hőmérséklete; azonban függ még a huzat a légnyomástól, a levegő nedvességétől, a szél irányától és a gázoknak a K.-ben való lehülésétől is. E sok tényező számbavétele miatt a gyakorlatban a K.-ek magasságát leginkább empirikus formulákból számítják ki; ilyen Darcet képlete is, mely abból indul ki, hogy 10 m. magas K.-nél 1 dm² területhez, illetve a 10 m. magas K.-ben áramló gázok sebessége v₁ ugy viszonylik a K. 1 dm² területéhez, illetve 10 m. magasságához, mint egy másik K.-ben áramló gázok v₂ sebessége annak a K.-nek F keresztmetszetéhez, illetve H magasságához a következő két képlet érvényes:

[ÁBRA]

a számítandó K.-hez tartozó tűzhelyben óránkint elégetendő szén kg.-ban kifejezett mennyiségét jelenti. A képletből következik, hogy

[ÁBRA]

Rendszerint a K. legkisebb keresztmetszetét köszéntüzelésnél a teljes rostély felszinének ¹/₄-ére, barnaszéntüzelésnél pedig ¹/₆-ára veszik, feltéve, hogy a magasság a legkisebb átmrő 25-szöröse, de lagalább is 18 m.

A K.-eket téglából v. vasból készítik, az előbbiek drágábbak, de tartósabbak. legjobb a körkeresztmetszetü K., mert legkisebb kerület mellett legnagyobb területe van, tehát kevesebb meleget sugározhat ki s a szél igy aránylag legkisebb területen támadhatja meg; azonban a 8-, 6- és 4-szegletes K.-ek építése olcsóbb. A hosszanti keresztmetszet lehet fölfelé v. lefelé bővülő kúp, v. teljes henger; legjobb az utóbbi, mert a fölfelé bővülőknek pedig nagy a dörzsölés okozta ellenállásuk. A K. nyomása az egyes keresztmetszetekben cm²-kint 8 kg. lehet, az alapzat pedig ugy viszonylik az egész K.-magassághoz, mint 1:8- 1:7. A lemezből készített K.-ek vastagsága 4,5- 6,5 mm. felül és 6,5-9 mm. alul, ha le vannak horgonyozva 2,5-4,5 mm. felül és 4,5-6,5 mm. alul. Ezeket kivül-belül jól be kell kátrányozni, hogy ne rozsdásodjanak. A K.-ek belsejében vaslépcsők vagy kivájt mélyedések vannak, hogy tisztításkor bennök járni lehessen. A világ legnagyobb falazott K.-e Németországban van; ezt a K.-t a halsbrückeni (Freiberg mellett) kohó állíttatta föl, magasága 140 m. (Építette Heinicke H. R. chemnitzi kéményépítő.) A lemez-K.-ek általában kisebbek, a legnagyobbak egyike Angliában Darwen-ben van; a Pearson and Knowles Coal and Iron Company állítatta fel, magassága 83,85 m., alsó átmérője 8,4 m., súlya 115 t.

A szobfűtésekhez és konyhák tűzhelyeihez tartozó K.-ek keresztmetszetét pontosan megállapítani bajos, általában egy kályhára és tűzhelyre 55-56 cm² K. keresztmetszetet számítanak és 3 kályha kaphat egy közös K.-t 180 cm² területtel, illetve 16 cm. átmérővel, négyzetes keresztmetszet esetén, a négyszög egy-egy oldala 21-26 cm. lehet, ezek az u. n. orosz K.-ek. Ha a K.-t mászhatóvá is akarjuk tenni, a négyszög oldala 40-47 cm. legyen. A K.-ek a tetőből 0,25 m.-nyire álljanak ki, mert ha alacsonyabbak, a szél leveri a füstöt.

A római fürdőknek kiterjedt fűtési rendszere K.-nyel is birt, reánk azonban egy sem maradt. A VII., VIII. ssz.-tól irott bizonyítékaink vannak lakóhelyiségek K.-eiről és a 820-ból származó st. galleni kolostor tervrajzában ily kifejezések mint «füstelvezetés» stb. be vannak irva. Angolországban a XII. sz.-ból maradtak reánk K.-ek, ugyszintén Velencében, Ravennában stb., ezek sokszor a homlokzaton, tehát a külső falon, erős kiugrással vezettetnek a tető fölé, mely elrendezést az ottani enyhe éghajlati viszonyok inkább teszik lehetővé, mint a mi éghajlatunké. A K.-nek külső, látható végződését, az u. n. K.-fejét (mely látható lévén, hozzá tartozik az épület architektonikus kiképzéséhez), igen észszerüen oldja meg a román és csúcsíves stilus. Itt a K.-fej nagysága, tagozata összhangban van az épület többi részével. A fej többnyire gömbölyü és v. egyenkint nyulik a tető fölé v. több összehúzva egy kis K.-csoportot alkot. A renaissance a K. fejeit sokszor tulságos dísszel képezi ki. A barokk és rokokó szintén vagy szerfelett nagy apparátussal dísziti a K.-fejeket, vagy pedig egészen elhagyja azokat, lapos födelein csak annyi magasságot adván nekik, hogy a fej alulról ne lássék. Ez a napjainkban is többször követett principium azonban semmi esetre sem helyes.

Forrás: Pallas Nagylexikon