Kemény hangok

más névvel zöngétlen mássalhangzók, minők a p, f, t, sz, k, megkülönböztetésül a hasonló képzésü, de zönge nélkül ejtett lágy hangoktól: b, v, d, z, g, stb. (l. Hangok). Keményülés történik a magyar kiejtésben, ha lágy hangot kellene ejteni kemény előtt, p. fogsz és dobtam helyett az mondjuk foksz és doptam (l. Hasonulás).

Forrás: Pallas Nagylexikon