Kémlelő edények
(bány.). A tűzi úton való kémlelésnél tűzálló agyagból
készült többféle edényt alkalmaznak; ilyen a kémlő csupornak nevezett
kehelyalaku tégely, melyet leginkább ólom- és rézpróbáknál, meg a
kéneső-próbánál használnak. Ezeket a kémlő csuprokat gyakran kibélelik szénnel;
a vas- és ónpróbákat, melyeket nagy hőségben kell kezelni, mindig ilyen
kibélelt csuprokban készítik. Illó anyagok kémlelésénél csöveket, retortákat és
szedőket alkalmaznak. A pörkölésre kis lapos agyagcsészéket használnak; a
rézkészelésre hasonló egészen kis (1" átmérőjü) csészéket használnak,
melyeknek széleit két oldalon kivágják, hogy a csészén levő fémszemecske
változásait annál jobban megfigyelni lehessen. Ha a kis csészék mélyedése
félgömbalaku, ólomító v. áztató csészéknek neveztetnek és arra használtatnak,
hogy a próba-anyagban levő arany és ezüst az ólommal egyesíttessék. Az igy
nyert ólomszemnek leűzésére csonthamuból készült űzőket (cupella) használnak,
melynek az a tulajdonsága, hogy az ólomoxidot magába szívja és az arany vagy
ezüst szemecske tisztán marad az edényke fenekén. A K.-hez tartoznak még
különféle öntő lemezek, melyek félgömbalaku vagy hosszukás mélyedéssel vannak
ellátva, hogy a megolvadt próbaanyagot beléjök önteni lehessen. A K. közé
tartoznak végre az aranyválatáshoz használt kis üveglombikok és az arany
kiizzításához szükséges kis agyagtégelyek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|