Kémlelő edények

(bány.). A tűzi úton való kémlelésnél tűzálló agyagból készült többféle edényt alkalmaznak; ilyen a kémlő csupornak nevezett kehelyalaku tégely, melyet leginkább ólom- és rézpróbáknál, meg a kéneső-próbánál használnak. Ezeket a kémlő csuprokat gyakran kibélelik szénnel; a vas- és ónpróbákat, melyeket nagy hőségben kell kezelni, mindig ilyen kibélelt csuprokban készítik. Illó anyagok kémlelésénél csöveket, retortákat és szedőket alkalmaznak. A pörkölésre kis lapos agyagcsészéket használnak; a rézkészelésre hasonló egészen kis (1" átmérőjü) csészéket használnak, melyeknek széleit két oldalon kivágják, hogy a csészén levő fémszemecske változásait annál jobban megfigyelni lehessen. Ha a kis csészék mélyedése félgömbalaku, ólomító v. áztató csészéknek neveztetnek és arra használtatnak, hogy a próba-anyagban levő arany és ezüst az ólommal egyesíttessék. Az igy nyert ólomszemnek leűzésére csonthamuból készült űzőket (cupella) használnak, melynek az a tulajdonsága, hogy az ólomoxidot magába szívja és az arany vagy ezüst szemecske tisztán marad az edényke fenekén. A K.-hez tartoznak még különféle öntő lemezek, melyek félgömbalaku vagy hosszukás mélyedéssel vannak ellátva, hogy a megolvadt próbaanyagot beléjök önteni lehessen. A K. közé tartoznak végre az aranyválatáshoz használt kis üveglombikok és az arany kiizzításához szükséges kis agyagtégelyek.

Forrás: Pallas Nagylexikon