Kén

(sulfur), kémiai elem, vegyületeiben mint 2, 4 és 6 vegyértékü negativ gyök szerepel. Jele S, atomsúlya 31,98. A K. már igen régen ismeretes. Az alkémisták felfogása szerint a fémek alkatrészének tekintették. Hogy elemi test, azt Lavoisier bizonyította be. A természetben szinállapotban is előfordul, ezen felül vegyületei alakjában; ilyen vegyületei a szulfidek (fénylék, kovandok) és a szulfátok. Gyakoribb szulfidek: a pirit (FeS), a galenit (PbS), a szfallerit (ImS), a realgar (AsS), az auripigment (AsS) stb. Közönségesebb szulfátok: a gipsz (CaSO.2HO), a barit (BaSO), a keserüsó (MgSO.7HO). A kereskedésbeli K. legnagyobb része olaszországi vagy sziciliai; az ott nyert K.-t kiolvasztással vagy átpárlással tisztítják és rendesen rúdalaku mintába öntik. A kénvirágos (flores sulfuris) ugy készül, hogy a K.-t gőzzé alakítják és e kéngőzt kamrákba vezetik, ahol finom sárga kristályos por alakjában lerakódik. A kéntej vagy lecsapott K. (sulfur praecipitatum) poliszulfidekből készül. Rendesen kalciumpentaszulfid-oldatot használnak, amelyet sósavval bontanak el, a leváló csapadékot kimosás után hamarosan megszárítják. Sárgásfehér, igen finom por. A közönséges K. sárga, igen törékeny test. Vizben nem oldódik, borszeszben, éterben alig oldható, jól oldódik széndiszulfidban. Szaga és íze nincsen. A hevítéskor 115°-on híg sárga folyadékká olvad, erősebb hevítéskor mind sötétebbé és sűrübbé válik. 300°-on azután ismét higul, mig végül 448° -on gőzzé alakul. A K. gőzének sűrüségéből azt következtették, hogy alacsonyabb hőfokon a kéngőz S₆, magasabb hőmérséken S₂ molekulákból áll. A K.-nek különböző módosulatait ismerjük: 1. A közönséges rombos vagy a K., ez a K. egyedüli állandó módosulata; a természetben előforduló kénkristályok rombosak, a szén diszulfidos oldatából is rombos K. kristályosodik ki. A K. e módosulatának fajsúlya 2,06, olvadási pontja 114,5 C°. 2. Az egyhajlásu vagy b K. A K. e módosulata a következőkép képződik: K.-t óvatosan megolvasztunk, azután addig hagyjuk lehülni, mig felszinén a K. már megmeredt, de az edény középső részén még folyós. A kénkérget átlyukasztva, a még folyós K.-t kiöntjük. A teljes lehülés után az edényt ketté törve, látjuk, hogy hosszu átlátszó tűalaku kristályok nyulnak az edény közepe felé, melyek egyhajlásuak. Fajsúlyuk 1,97, olvadáspontjuk 120 C°. A K. e módosulata nem állandó; a sárga, átlátszó kristályok rövid idő alatt össze-vissza repedeznek és apró rombos kristályokból álló tömeggé alakulnak. 3. Az amorf vagy l K. Ha a K.-t erősebben felhevítünk és e forró K.-t vékony sugárban hideg vizbe öntjük, sárgásbarna átlátszó, ruganyos tömeget kapunk. A K. e módosulata ugy látszik kétféle. K. elegye, mert egyrésze széndiszulfidban feloldódik, másik része pedig abban oldhatatlan. A K. ez elasztikus módosulata mihamarabb megkeményedik. A kénvirág főképen poralaku széndiszulfidban oldhatatlan amorf K.-ből áll. A K.-hez poralaku amorf széndiszulfidban oldható K.

Ami a K. kémiai sajátságait illeti, az közönséges hőmérséken a levegőn változatlan; a friss kénpor nedvesen a levegőn lassacskán oxidálódik. Hevítve meggyulad és fojtó kéndioxid (SO₂) szag terjesztése közben elég. Erős oxidáló szerekkel (salétrom, királyviz stb.) pállítva lassacskán kénsavvá oxidálódik. Lúgokkal főzve szulfidek és tioszulfátok képződése közben feloldódik. A K. a fémekkel szulfidek képződése közben többnyire könnyen egyesül, igy p. ha K. és vaspor elegyét egy ponton izzásig hevítjük, ez izzás az egész tömegen keresztül folytatódik, mert a K. a vassal vasszulfiddá egyesül. Vegyületeiben a K. különböző vegyértekkel szerepel; igy a szulfidokban két vegyértékü, a kénsavban és sóiban hat vegyértékü.

Mint termés elem, gyakran terem szép rombos rendszerbeli kristályokban és pedig rendesen piramis mint uralkodó alakban, mellyel a főtengely véglapja és tompább piramisok, ritkábban szfenoid is szoktak kombinálódni. Eddig vagy 20-féle kombinációja ismeretes. Legszebbek és gyüjteményekben legelterjedtebbek a sziciliai és a Romagnából való kristályok. Ikrek sem ritkák. A kristályok majdnem mindig fennőttek. Majd nagyobbak, majd kisebbek, gyakran egymás mellé sorakozva, kristálycsoportokat, sugaras halmazokat, néha gömbös csoportokat képeznek; veséded, cseppkőforma halmazokban, kéregszerü bevonatokban is terem, valamint durván meg finoman szemcsésen, földesen is. Kiképződés szerint megkülönböztethető kristály, kristályos, tömött és földes K. Szine világossárga, zöldes árnyalattal, az u. n. kénsárga, de gyakran szürkés vagy barna szinü, különösen a tömött tisztátalan darabok. A kristálylapokon gyémántfényü, törési lapjain zsirfényü, a tömött K. nem fénylik. Kristályai gyakran átlátszók és ezeken szépen észlelhető a kettős fénytörés. Rideg, kagylós törésü, nyomás és hőmérsékletváltozáskor könnyen pattannak le róla apró darabkák. K. 1,5-2,5, fs. 1,9-2,1. Dörzsölve negativ elektromossá lesz. A K. legnagyobb tömegekben harmadkori képződmények területén fordul elő és pedig rendesen gipsszel együtt mészkő, márga, agyag repedéseiben, üregeiben; gyakori társásványai még a coelestin, aragonit és mészpát. Legnagyobb mennyiségben Szicilia szigetén, nevezetesen Girgenti és Caltanissetta, valamint Catania, Cattolica, Lercara, Racalmuto, Cianciona vidékén bányásszák, ahonnan évenként vagy 400,000 tonna K.-t hoznak kereskedésbe. Bányásznak továbbá Spanyolországban Conilla vidékén Cadix városához közel, ahonnan szép kristályok is ismeretesek. Hazánkban Kalinkán (Zólyom) és Radaboj vidékén (Horvátország) szintén bányászták, de már régebben felhagytak vele. A kalinkai helyenként oly szépségü és tiszta volt, mint kevés más helyen. A radaboji rendesen nagy szürkésbarna gumókban terem agyagban és pedig nem tiszta K., hanem K.-nek keveréke agyaggal meg bitumenes anyagokkal. Perticara mellett a Romagnában a szép kristályokat rendesen aszfalt burkolja be. Aragoniában Teruel vidékén a tömött K.-ben mocsári csigáknak maradványait találni. Galiciában Czorkow és Swoszowice vidékén mészkőbe mint világos sárga szalag terem, tömött, tisztátalan.

A K. ipari alkalmazása ismeretes, különösen a puskapor, gyufák és az ultramarin gyártásakor, továbbá a kaucsuk vulkanizálására. A kénsav gyártása szintén a K. elégetése útján képződő kéndioxidból történik. A kéndioxid erős dezinficiáló és halványító hatásánál fogva e célra is sok K.-t használnak el. A kéngyertyák, melyeket a hordók «kénezésére» használnak, ugy készülnek, hogy laza kanócszövetet megolvadt K.-b mártanak. Gyógyszerül is használják, különösen külsőleg (kenőcsök, szappanokban) bőrbetegségeknél. A m. gyógyszerkönyvben hivatalos a közönséges kénvirág, a mosott kénvirág (sulfur sublimatum lotum) és a lecsapott K.

Forrás: Pallas Nagylexikon