Kén kloridjai

A kén a klórral több vegyületet képez, melyek közül az u. n. kénmonoklorid S₂Cl₂ a legállandóbb. A kéndiklorid SCl₂ könnyen bomló vegyület. Még bomlékonyabb a kéntetraklorid SCl₄. A kénmonoklorid könnyen képződik, ha kénvirágra száraz klórgázt vezetünk; ilyenkor a kénvirág szétfolyik és vörösbarna folyadékot kapunk, mely lényegében a kén oldata kénmonokloridban. Ebből desztillációval a tiszta vegyületet kapják. A tiszta kénmonoklorid veressárga folyadék, fs.-a 0°-on 1,70, fp.-ja 138°. Szaga jellemző; a szemet könnyezésre ingerli. Gőzének sűrüsége 4,70 (levegő 1) az S₂Cl₂ képletből számított gőzsűrüség 4,665. Vizbe cseppentve alámerül, de mihamarabb erélyes hatás áll elő, a kénmonoklorid elbomlik és sósav, kénessav, kénhidrogén stb. keletkeznek. Fontos sajátsága, hogy ként nagyon bőségesen old (67%-ot). Iparilag a kaucsuk vulkanizálására alkalmazzák. A kéndiklorid ugy képződik, ha 5-10°-nyi hőmérséken S₂Cl₂-et klórgázzal telítünk. Vörösbarna folyadék, fs.-a 1,62. Forraláskor klórgázt veszít és kénmonokloriddá alakul. A kéntetraklorid akkor keletkezik, ha -22°-on S₂Cl₂-be sokáig klórgázt vezetünk. Sárgásbarna folyadék, amely csak erősen lehűtve tartható el; felmelegedéskor klórgázt veszít és már közönséges hőmérséken SCl₂-dá alakul.

Forrás: Pallas Nagylexikon