Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
kender hemp
kenderike linnet
kenderkóc junk
kenderkóc tow
kendermagos... grey duck

Magyar Magyar Német Német
kender Hanf (r)

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kender

(növ., Cannabis L.), a róla nevezett család génusza, egy faja eredetileg Ázsia középrészén honos, de elfajzott és sokfelé elterjedt. Tipusa a Cannabis sativa L. vagyis vetett K. (l. Fonószövő növények képén) egynyári, egész másfél m. magas, durva és kurtaszőrü kóró. Az egész 6 m. magas fajtáját khinai v. óriás K.-nek (var. Chimensis v. gigantea) mondják. Levele 3, 5, 7, ritkán 9 levélkéből ujjasan összetett, levélkéje keskeny lándsás, fürészelt. Rendesen kétlaki, kétféle száru, mert a K. himje a magvas K.-től könnyen megkülönböztethető. K.-szálak közt vékonyabb és sápadtabb szálakat is látunk, melyek megrázva porzanak. A zöldebb nem porzik. a sápadtabb szálat a nép virágos K.-nek nevezi. Ez a K. him alakja. A sötétzöld szál a magvas K. Ez viseli a termő virágokat. Ezek állása leveles füzér, mert a virágoknak a virágzat megnyult tengelyén nincs számbavehető helye. A termő virágnak egylevelü zöld leple van, de az egyik oldalán hasadt, egy termő van benne két pelyhes termőszállal. Ebből lesz a kendermag, vagyis aprószerü makk, s a le nem hulló lepel takarja. A virágos K.-en csupa himvirágok vannak, a magvas K.-en csupa termő virágok; egy száron vegyest ritkán találni mind a kettőt. Az ily ritkaság az egylaki K. (l. o.). A K. Persiából és K.-Indiából ered. Mint fonószövő termék Európába már a legrégibb időben elterjedt; nálunk, kivált az Alföldön, elvadulva még a homokon is gyakori. Frissében minden része erős, bódítószagu, fejfájító, ez a benne levő gyántától ered. Sokfelé termesztik. Oroszországban, hol a K. vitorla-vászonnak meg halászó hálóknak majdnem elkerülhetetlen, a legtöbb meg a legjobb K.-t termesztik, s a legnagyobb K. piaca van. Hazánkban az apatini K.-t emlegetik. Szövete durvább, de sokkal tartósabb mint a lené. A K. fonószövő része a szárnak hársrostja. A C. Indicát Lam. a Himálaján 2300 méter magasságig termesztik; gyakran a K. tőalakjának tartják, de csak elfajzás, a magvasénak teteje sárgászöld gyántát bőven izzad (khurrus, churrus, charras, csers), s magérlelés előtt gyüjtik. Ilyen gyántája az európai és amerikai K.-nek nincs. Hathatós gyántájának alkotó része: a mérges tetanokannabin, az altató kannabin (l. o.) v. hasisin meg a párolgó olaj. Alkoholos kivonatot meg tinkturát készítenek belőle, mind a kettővel altatnak, különösen gyengébben ható opium helyett. A K.-gyántát lekaparják s a kereskedésben borsó- és diónagyságu darabjait árulják. A belőle vagy a K.-ből készült mámorosító szer dohánnyal szokás elszíni; hasis v. molak a neve s a részegítő szerek legelterjedtebbike, már a szittyáktól ismeretes. 2-300 millió ember rabja ennek az élvezetnek, egész Afrikában, Indiában, Persia és Törökországban. Nagyon keserü, azért ha nem szíjják, hanem máskép eszik, mindenféle fűszert és édességet adnak hozzá. A hasis ugyan nagyon kedvelt élvezet, de tul mértékben őrülést, inmerevedést, a legborzasztóbb testi kínt, végre tökéletes szellemi romlást okoz. Kedvelt szer továbbá a K. virágzatának vagy a magvazás kezdetén levő termő füzérének a teteje, bhang v. guaza néven, valamint az 1 m. hosszu s a levelektől megtisztított, csak az elgyántásodott virágokat v. a fiatal terméságazatot viselő szára (gunjah). Ez officinális, v. 65 cm. hosszu nyalábokba kötve szívásra árulják. Zöldséges kert körül védő növény, mert szagával az ártalmas lepkét és hernyót elriasztja. Olaszországban szára szenével puskaport gyártanak. Az óriás K.-t kerti csoportnak ültetik.

Sikerrel különösen gazdag, mélyrétegü talajon termelhető; azért díszlik friss törésekben s kiszáradt tófenéken oly kitünően, hol nem ritkán 3-4 m.-re is megnő. Szivós agyagot és laza homokot kivéve, megterem a K. minden jobb talajon, de elengedhetetlen föltétel, hogy a talaj jó erőben, mély rétegü és porhanyó legyen. Földjét már ősszel kell mély szántással elkészíteni s a trágyát is legjobb még őszkor kihordani s alászántani, hogy tavaszkor a szántás, a téli nyirkosság megőrzése végett mellőzhető legyen. Tavaszkor ha nem elkerülhetlenül szükséges, ne szántsuk a kednerföldet, hanem csak pohanyítóval vagy erős fogassal készítsük elő a vetés alá, mely a föld kellő megszikkadása és átmelegedés után április végén, május elején végzendő. Vetése legcélszerübben sorvető géppel történik. Ha vékonyszálu fonal-K. nyerése a célunk, akkor 15 cm. a megfelelő sortávolság, ellenben mag-K.-nél 24 cm. Első esetben kataszt. holdjára 30-35 kg. (60-70 lit.), utóbbi esetben 20-25 kg. (40-50 lit.) mag vetendő el. Szórvavetésnél ennél jóval több, 1, illetve 2 hl. magot vetnek el. A vetés lehengerezése célszerü. Ha a fiatal vetésben gyomok mutatkoznak, ezeket ki kell gyomláltatni, egyébként az aratásig a K. nem kiván más ápolást. A K. nyűvése a termelés célja szerint különféleképen történik. Jó, finom, vászonnak is alkalmas fonalra akként teszünk szert, ha korán látunk a letakarításhoz. Ebben az esetbe a himvirágu, az u. n. virágos K.-t korábban nyűvetjük, mihelyt elporzott, a magvas K.-t pedig csak a mag megérése után. A virágos K. finom, a magvas K. durva, csak kötélnek vagy zsákvászonnak alkalmas fonalat szolgáltat. Azonban, minthogy a K. nyűvése nagyon fáradságos és költséges művelet, nagyban való termelésénél a nyűvést teljesen mellőzik s a virágos és magvas K.-t egyszerre aratják le sarlóval akkor, a mikor a virágos K. elvirágzott. A levágoztt K.-t, mihelyt elfonnyadt, kévékbe kötik, megszárítják és lelombozzák, mely utóbbi művelet abból áll, hogy a K.-t addit ütögetik a földhöz, mig az elszáradt levelek és virágrészek le nem hullottak. A lelombozott K.-t teljes kiszáradás céljából kúpokba, s ha kiszáradt, a további kikészítésig kazalba rakják. Ezt az eljárást követve, mag nem nyerhető, mely okból a fonaltermelés ezen módjánál a magot külön termelik. A K. további kikészítése az áztatásból, tilolásból, zúzásból és gerebenezésből áll. (l. Áztatás.)

Az áztatás után a K. természetes v. mesterséges megszárítása, illetőleg aszalása és ezután törése következik, melynek célja, hogy a kenderszár fás részei széttöressenek és a háncstól eltávolíttassanak. Kicsinyben a közönséges tilón, nagyban pedig különböző szerkezetü törőgéppel törik a K.-t. A tilolás alkalmával egyúttal a pozdorja is elválasztatik a fonaltól, ellenben a törőgépeken megtört kender u. n. simítógépeken szabadíttatik meg a pozdorjától. A tilolt v. tört K. azután zúzó malmokba kerül azon célból, hogy a rostszálak megpuhíttassanak, széthasíttassanak és a gerebenezésre alkalmassá tétessenek. A befejező művelet a gerebenezés (l. Fésülés), melynek az a célja, hogy a rendetlenségbe jutott rostok rendbe szedessenek és egymástól elválasztassanak. Minthogy a K.-nek imént vázolt kikészítése különös berendezést és beható szakavatottságot kiván, minthogy továbbá a kézi vagy házi kikészítés felette költséges, nagyban való termeléskor a K. kikészítése újabban e célra berendezett gyárakban történik; a termelő pedig legjobban teszi, ha a kórós K.-t ily gyárnak adja el. Okszerü termelést feltételezve, kataszt. holdjáról 40-50 q kórós K., magtermelésnél azonkivül 200-300 kg. mag nyerhető, 100 kg. kórós kenderre 10-15 kg. fonal számítható. A K.-fonal finomsága szerint részint vászon-, ponyva-, vitorla- és zsákszövetek, továbbá cérna, madzag és kötelek készítésére használtatik. Hazai kenderünk kitünő minősége és tartóssága általánosan el van ismerve s minthogy okszerü termelést föltételezve, a K. egyúttal a legjövedelmezőbb növények egyike, kivánatos, hogy termelése nálunk általánosabban felkaroltassék. Az utóbbi években a K.-t hazánkban mindössze 70,000 hektáron termelték, mely területről átlagban 470,000 q fonalat és 770,000 hl. magot nyertek. Legnagyobb kiterjedésben Olasz- és Oroszországban termelnek K.-t; előbbinek évi termelése 700,000, utóbbié 1.100,000 q-ra tétetik.

Betegségei. Legveszedelmesebb betegsége a K.-nak a kenderrák, mely különösen Oroszországban pusztit nagy mértékben, s mely újabban Németországban, a Rajna vidékén is igen károsan jelentkezett. A betegség a kenderszár belét támadja meg, melyet eleinte penésznemü bevonat lep be, melyben később különféle alaku s egész 2 cm. terjedelmü kemény, fekete gumók keletkeznek. A beteg K. nagyon satnya fejlődést mutat s elsárgulva rendesen még a virágzás előtt elhal. A betegség okozója Sclerotinia Libertiana Fckl. nevü gomba s ellene más védekezés nincs, mint több éven át abbanhagyása a kendertermelésnek a beteg földeken. A Dendrophoma Marconii Cav. nevü gomba a K. még zöld szárain hosszukás sötét foltokat okoz; ellene ajánlatos a K.-t lehetőleg korán nyűni, mert ilyenkor a gomba még nincs teljesen kifejlődve s igy továbbszaporodása akadályoztatik. A Phyllosticta Canabis Speg. és a Septoria Canabis Sacc. nevü gombák a leveleken barna foltokat okoznak. A virágos, élősködő növények közül nagy károkat tesz a K.-ben az elágazó szádor (l. Dohány, betegségei) és a Cuscuta europaea (l. Aranka).

A K. és len kilenced úrbéri tartozás. A jobbágyok a föld minden terméséből, tehát K.-ból és lenből is a földesúrnak kilencedet (a termés 1/9 részét) tartoztak adni. Néhol a K. természetben kiszolgáltatása helyett a jobbágyok fonást teljesítettek. Ezt a szokást az 1836. VII. t.-c. fentartotta és pedig olykép, hogy minden egész telkes jobbágytól hat font, és a kisebb állományt birótól ehhez arányos mennyiségü fonás járt. A választás a jobbágyot illette. Ott, ahol K.-t és lent úrbéri földeken nem termesztettek, K. s annálfogva fonás sem járt. Temes, Torontál, Krassó, Pozsega, Verőce és Szerém vmegyékben ez az úrbéri tartozás nem állott fenn. Az úrbéri kapcsolatnak megszüntetésével ez a tartozás is megszünt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is