Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Kénesőkészí... ----

Magyar Magyar Német Német
Kénesőkészí... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kénesőkészítmények

mint gyógyszerek az alteranciák (vért megmásító szerek), más néven rezolvenciák (oldó, felszívó szerek), antidiszkratikák (senyvellenes szerek) csoportjába tartoznak. A fémkénesőnek, hogy hathasson, előbb a testben át kell változnia, oldhatóvá kell lennie. Mint fém különböző utakon juthat a szervezetbe, p. gőzalakban belélegezve az alveolusokba jut és ott igen finom golyócskák alakjában lecsapódik, s a jelenlevő konyhasót és fehérjét tartalmazó szövetnedvekkel oldható, félszívódásra képes vegyületet hoz létre. Hasonlóképen van a dolog a bőrre dörzsölt kénesővel. Finomul elosztott állapotban lenyelve is felszívódhatik, azonban nagy tömegben bevéve (100 gr.) felszívódás nélkül, súlya miatt gyorsan átszalad a beleken. Régen ily nagy adagban bélcsavarodásnál adták, hogy mekanice kiegyenesítse a csavarodást, azonban mivel gyakran bélátfúródást hozott létre, elhagyták. A legtöbb K. ugy a gyomorbél-csatornából, mint a bőr alatti kötőszövetből is (legkönnyebben a vizben oldhatóak) felszívódhatik, csak a cinnóber (kénesőszulfid) oldhatatlan a szervezetben. A vizben oldható kénesősók savalkatrészük felszabadulása mellett (aminek maró hatásukat köszönhetik) első sorban a fehérjével képeznek vegyületet, ami részben a fehérje fölöslegében, részben a konyhasó, sósav hozzájárulásával oldható kéneső fehérjévé változik és mint ilyen a vérbe jut. A vizben oldhatatlan vegyületek, a kalomel és kénesőjodür, a fehérjének és a konyhasónak vagy sósavnak befolyása alatt először szublimáttá változnak, aztán mint ez utóbbi, a fehérjével sósavmentes és klórmentes kénesőfehérjéket alkotnak; ugyanez áll az élegekre is; a jodidnak is megvan minden alkalma, hogy szublimáttá és ebből kénesőfehérjévé változzék. A kénesőnek fő részét a szervezet hamar kiválasztja a más- és bélmirigyek, részben a vesék, nyálmirigyek és tejmirigyek által; egy kis része azonban lerakódik és csak apródonként jut kiválasztásra.

Az oldható kénesősók a legerősebb bakteriumérgek, a spórák fejlődését is erélyesen gátolják, ezért kitünő dezinficiensek és antiszeptikumok, de mérgező és maró tulajdonságuk miatt használatkor óvatosnak kell lennünk. A K. gyógyszeres adagai a vizelet elválasztását emelik, de csak addig, mig az idegösszeköttetések a vesék és a központi idegrendszer között sértetlenek. A gyomor-bélcsatornában a kénesőkészítmények izgatnak, sőt gyakran lobot is okoznak, ezért többé-kevésbbé hashajtó hatásuak. A fent említett húgyhajtó és ez a hashajtó hatás a szervezettől vizet von el, ami a vizenyők esetén nagy szolgálatokat tesz. Az oldható sók hashajtó hatás elérésére nem használhatók, mert gyakran tulheves a hatásuk, ezenfelül ezekből már a gyomorban sok szívódik fel, ugy hogy vagy nem jut elegendő mennyiség a bélbe, vagy pedig a hashajtás csak bő felszívódás árán idézhető elő, amit el kell kerülnünk; ellenben a kalomel e célre kitünően használható.

A K.-et főleg a bujakór ellen alkalmazzák, még pedig nagy sikerrel. A hatás magyarázata pontosan nem ismeretes; valószinü, hogy főleg a kéneső bakteriumölő hatása szerepel ok gyanánt, de lehet, hogy az anyagcserére gyakorolt befolyása is közreműködik. Gyengült, senyves egyéneknél, tüdővészeseknél, lázasaknál, gyomor- és bélhurutban szenvedőknél nem lehet alkalmazni. Főleg a bujakór másodlagos tüneteinek szakában szokták a K.-et alkalmazni bedörzsölési kúra, bőr alá fecskendezés vagy labdacsok alakjában; a harmadik szakban már inkább a jódkáliumot ajánlják, mert az elgyöngült szervezet a kénesőkúrát nem birja meg. Azon sok javalat közül, amelyeket régebben a K. számára felállítottak, a legtöbb már elesett: az antiplasztikus, sorvasztó és más eljárások ma már nincsenek divatban. Mint lobellenes szer a kéneső kétségkivül jól használható, különösen a szem egyes részeinek gyuladásainál, sőt a lobosodások maadványainál mint felszívó szer kitünő szolgálatokat tesz. Igy visszamaradt mellhártya-izzadmánynál, hashártya-izzadmánynál, szemgyuladásoknál stb. A maró K. 1° /00-es vizes oldata a sebkezelésben játszik nagy szerepet, mint a legbiztosabb és legerélyesebb fertőtlenítő éss antiszeptikum. Mint hashajtó és húgyhajtó a kalomel jön tekintetbe és különösen erjedéses bélbántalmaknál, vesebajos, szivbajos hasvizkórnál alkalmaztatik.

Az orvosi gyakorlatban elterjedt K. a következők: (A *-gal jelzettek a Magyar Gyógyszerkönyv II. kiad. szeint nálunk hivatalosak és minden gyógytárban készletben tartatnak.) *Fémkéneső (hydrargyrum purum) v. kéneső, magában ritkán használják. - *Kénesőkenőcs (huszárzsir). Szürke, súlyos zsiradék, mely 100 sr. kénesőnek, 150 sr. jugfaggyu és 450 sr. disznózsir elegyével részletekben történő összedörzsölése útján készül. Bedörzsölési kúrára naponta 1-3 gr.-ot szoktak belőle elhasználni. Használják még a felszívó kezelésben és különböző élősdiek (lapos tetü) ellen. - *Kénesőtapasz (Emplastrum hydrargyi), fémkénesőnek terpentinnel, viasszal és egyszerü diachylontapasszal való keveréke. Bujakóros fekélyekre, duzzanatokra alkalmazzák mint oszlató szert. - *Sárga kéneső-éleg (hydrargyrum oxydatum flavum) HgO, kénesőklorid oldatából csapják ki nátronlúggal. Főleg kenőcsnek jó (1 g.: 10-30 g. zsirra, szemkenőcs 0,1: 10-20-ra). - Unguentum ophthalmicum: 20 r. mandola-oldajból, 19 r. fehér viaszból és 1 r.vörös kéneső-élegből áll. Régen volt csak használatban a szemészetben. - *Fehér kéneső-praecipitatum (hydr. bichloratum ammoniatum s. praecipitatum album) Hg(NH2)Cl, kénesőklorid oldatából ammoniakkal csapják ki, finom fehér port képez. Kenőcsnek használják mint a sárga kénesőoxidot. - *Kénesőklorür, édes kéneső (hydr. choloratum mite, calomel s. calomelas, mercurochlorid, mercurius dulcis), Hg2Cl2. Előállíttatik szublimátnak fémkénesővel való fellengítése útján, midőn sárga, rostos tömegekben rakódik le (calomel via sublimatione paratum). Ha a kalomelgőzöket vizgőzzel porlasztjuk, akkor durva, sárgás port nyerünk (calomel via vapore par.). Ha fölös mennyiségü konyhasóoldatba légenysavas kénesőélecset öntünk, finom csapadék alakjában nyerjük a kalomelt (via humia paratum). Gyógycélokra ez utóbbi használtatik. Finom, sárgás fehér, súlyos por, íz- és szagtalan. Viz, borszesz, éter nem oldják. Külsőleg fekélyekre v. szembe hintve (szemhártyafekélynél) izgató, enyhén edző hintőpor. Belsőleg kis adagban bujakórellenes, nagy adagban (0,1-0,5 gr.) húgyhajtó, hashajtó. Legnagyobb egyes adag 0,5 gr., egy napra 1,0 gr. - *Kénesőklorid, maró kénesőklorid (hydr. bichloratum corrosivum, sublimat, mercurichlorid), HgCl2. Szintelen, kemény jegeceket, rombikus prizmákat képez, 16 r. hideg, 3 r. forró vizben, 3 r. borszeszben, 4 r. éterben oldódik. Vizes oldatai savanyu kémhatásuak; kútvizben vagy nem lepárolt vizben oldva, a mészsókkal csapadékot képez, s ez az oldat fertőtlenítő erejét meggyöngíti, sőt meg is szünteti. Előállítás: konyhasó + kénsavas kéneső (HgSO4) hevíttetik, mikor a szublimát fehér jegeces tömegekben fellengül. Ugyanez keletkezik kénesőnek klórgázban való hevítésekor. 1° /00 vizes oldata a leghasználtabb antiszeptikum, erélyes és biztos hatásu. Bujakór ellen 1 ctgrammos pilulákat készíttetünk vele, v. naponta egy Pravaz-fecskendővel fecskendezünk a beteg bőre alá 1%-os vizes konyhasós oldatából (1 fecskendőben igy 1 ctgr. szublimát foglaltatik). Legnagyobb adagja 0,03 gr., egy napra 0,10 gr., 1-3%-os oldatával a felhám lassu lehámlását érhetjük el gyakori mosogatással. Fürdőkhöz 5-10 gr.-ot teszünk egy fürdőre (fakád). Alkatrésze a solutio Plenckinek és az aqua phagedaenicának. Vele készülnek a következő kötözőszerek: *Szublimát-gaze (gaze hydr. bichloratocorrosivo impraegnatum). - *Szublimát-vatta (lana gossypii hydr. bichlor. corros. impraegnata). - *Kénesőcianid (hg. cyanatum) Hg(CN)2. Szintelen jegecek. 13 rész hideg vizben oldódnak. Használtatik mint az előbbi, annál még erősebb antiszeptikum. Nincsen divatban. - *Kénesőjodür (hg. bijodatum rubrum, mercurijodid), HgJ2. Skarlátvörös por, mely vizben alig, hideg borszesznek 130, forró borszesznek 20 súlyrészében oldható, jódkáliumos oldat jól oldja. Előáll, ha kénesőklorid oldatába jódkáliumot öntünk, a keletkezett kénesőjodid azonban a jódkáli fölöslegében szintelenül oldódik. Adagja mint a szublimáté. - *Cinnóber (hg. sulfuratum rubrum), HgS. Finom, élénk piros, oldhatatlan por, mely a hasonnevü festék készítéséhez, továbbá a Zittmann-főzethez használatos.

Fontosabb nem hivatalosak: Karbaminsavas kénesőklorid-oldat, hamar bomlik, bőr alá fecskendésre igen alkalmas bujakórnál. Karbonsavas kéneső, szintelen jegectű, oldhatatlanok, 51,80% kénesőt tartalmaznak. Belsőleg bujakór ellen. Kéneső-formamid oldat, bőr alá fecskendezésre alkalmas. Kéneső-peptomat (Bamberger), mint jól felszívódó és nem maró készítmény, nagyon alkalmas bőr alá fecskendezésre. 1 cm3 = 0,01 gr. szublimáttal. Hasonló jó szer a kéneső-albuminat is. Szalicilsavas kéneső, igen állandó vegyület, fehér, alaktalan, szagtalan és íztelen por, mely nehezen oldódik, 59,5% kénesőt tartalmaz. Belsőleg bujakórnál és külsőleg hintőpornak használják. Csersavas kénesőélecs (Lustrgarten), sötétzöld, ízetlen por. Belsőleg bujakórnál adják. Vörös kénesőéleg, kenőcsökben használják 1 g.-ot a 9 g. zsiradékra. Ezeken kivül még sok K. használtatik az orvosi gyakorlatban, de azok még inkább csak a kisérletezés szakában vannak és nem általánosan elterjedtek.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is