Kenguru-félék

(Macropodidae), a fűevő erszényes emlősök egyik családja. Tökéletlen fogazattal, ebfogak nélkül, v. csak egy felső ebfoggal. Hatalmas ugró lábakkal, farkuk hosszu, erős és kezdetén vastag, tehát az ugrásnál igen jó segítő szervük. Délnyugati Ausztráliában és Tasmaniában élnek. Körülbelül 38 faja ismeretes. Egyesek kihaló félben vannak. Számos faja közül nevezetesebbek: az óriás kenguru (Macropus giganteus Schav, képét l. az Erszényesek mellékletén). Szőre sima, puha, tömött és barnásszürke szinü. Oldalain és nyakán világosabb, hasa fehéres. Hegyes fülkagylói nagyok és belül fehérek. Ujjai és farkvége feketék. Hossza 2 m., farkhossza 90 cm., a nőstény ¹/₃-al kisebb. Hazája Van-Diemensland és Új-Dél-Wales. Állatkertekben gyakori. - A nyúl-K. (M. leporoides Gould.). Bundája vadnyúl-szinü. Hegyes fülkagylói hosszuak. Hossza 60 cm., farkhossza 35 cm. Hazája Dél-Ausztrália. - A vörös K. (M. rufus Gould.). A him szőrözete barnavörös, a nőstényé szürkésbarna. Hossza 60 cm. Állatkertekben gyakori. Hazája Déli-Ausztrália. - A markos K. (M. robostus Schav.). Nagysága az előbbihez hasonlít, csakhogy teste sokkal erősebb és zömökebb és hátsó lábujjainak karmait szőr takarja. Ausztráliában közönséges. - A Benett-K. (Halmoturus Bennetti Gould.). Háta szürkésbarna, hasa szürkésfehér. Hossza 50-60 cm., farkhossza 35 cm. Hazája Tasmania. Állatkertekben igen gyakori. Ügyetlen és ostoba állat, mindennek neki ront. L. még Erszényesek.

Forrás: Pallas Nagylexikon