Keppler-féle törvények

a bolygóknak a Nap körül való mozgását leiró empirikus szabályok, melyeket Keppler Tycho de Brahenak Mars-megfigyeléseiből vezetett le s csodálatos indukcióval a többi bolygóra is kiterjesztett. Az első törvény: Minden bolygó pályája oly ellipszis, melynek egyik gyujtópontjában a Nap áll. Ez megdöntötte a régieknek még Coppernicus által is elfogadott véleményét a bolygóknak egyenletes körmozgásáról. A másodikat sok, tisztán empirikus kisérletből vezette le Keppler; szerinte: Minden bolygó radius vectora (Nap középpontjától a bolygó középpontjához húzott egyenes) egyenlő időkben egyenlő területeket súrol. E törvény értelmében tehát a bolygó sebessége nagy a perihéliumban, kicsiny az aféliumban.

[ÁBRA]

Ha p. (l. az ábrát) PQ₁ a bolygónak egy hónap alatt megtett útja a perihélium táján, akor SPQ₁ terület = SAQ₂ területtel, ha ugyan AQ₂ ismét a bolygónak az afélium közelében megtett egy hónapnyi útja. Látnivaló tehát, hogy mivel AS>SP, kell hogy legyen PQ₁AQ₂. Sok évvel később és számos sikertelen kisérlet által sem ingatva meg hitében, hogy a bolygók naptávolságai és keringései között egyszerü törvényesség létezik, találta Keppler harmadik törvényét is, mely szerint: a bolygók keringési ideinek négyzetei ugy aránylanak, mint a Naptól való középtávolságaik harmadik hatványai.

Forrás: Pallas Nagylexikon