Képrombolók
(ikonoklaszták) és képtisztelők (ikonolatrák), mindkét
elnevezés a VIII. sz.-ban keletkezett, amidőn Isauriai Leo konstantinápolyi
császár (717-741) a templomi képek tulságos tiszteletét mérsékelni kivánván,
előbb azokat magasabbra függesztetni, majd a templomból kihordani rendelte; a
szerzetesek, valamint a népnek is egy része ellenezték a császárnak s utódainak
ezen intézkedését, igy egy 120 évre nyuló harc keletkezett a keleti egyházban,
mely harc alatt a katonák s általában a császárok pártján levők törték,
rombolták a templomi képeket, ellenben a nép nagy része annál tulzóbb módon
fejezte ki a képek iránt való tiszteletét, mignem végre Theodora császárnő a
képek tiszteletét erélyes intézkedéseivel erendelvén, véget vetett a
képrombolásnak 842. A reformáció idejében Karlstadt is hevesen kikelt a képek
tisztelete ellen. Luther Márton ennek hallatára azonnal Vittenbergába sietett
és a képek megtartását külön e célból tartott prédikációban sürgette. Később
Svájcban Zwingli követői, Franciaországban, Németalföldön és Angliában pedig a
kálvinisták támadták meg a képek tiszteletét.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|