(ikonoklaszták) és képtisztelők (ikonolatrák), mindkét elnevezés a VIII. sz.-ban keletkezett, amidőn Isauriai Leo konstantinápolyi császár (717-741) a templomi képek tulságos tiszteletét mérsékelni kivánván, előbb azokat magasabbra függesztetni, majd a templomból kihordani rendelte; a szerzetesek, valamint a népnek is egy része ellenezték a császárnak s utódainak ezen intézkedését, igy egy 120 évre nyuló harc keletkezett a keleti egyházban, mely harc alatt a katonák s általában a császárok pártján levők törték, rombolták a templomi képeket, ellenben a nép nagy része annál tulzóbb módon fejezte ki a képek iránt való tiszteletét, mignem végre Theodora császárnő a képek tiszteletét erélyes intézkedéseivel erendelvén, véget vetett a képrombolásnak 842. A reformáció idejében Karlstadt is hevesen kikelt a képek tisztelete ellen. Luther Márton ennek hallatára azonnal Vittenbergába sietett és a képek megtartását külön e célból tartott prédikációban sürgette. Később Svájcban Zwingli követői, Franciaországban, Németalföldön és Angliában pedig a kálvinisták támadták meg a képek tiszteletét.