Képzőműtét

v. képlőműtét (plasztikai műtét), azon sebészeti operáció, mellyel a legkülönbözőbb bántalmak által okozott anyaghiányokat, a hegképződés folytán v. a fejlődés zavaraiból előálló eltorzításokat javítjuk, illetve pótoljuk az által, hogy bőrlebenyeket ültetünk át egyik helyről a másikra. A K.-ek különböző nevet kapnak azon cél szerint, melyért végeztetnek. Az orrhiány pótlása rinoplasztika, a szemhéjaké blefaroplasztika, az arcé meloplasztika, az ajkaké keiloplasztika, a kemény szájpadé uranoplasztoka, a mellkas hasonló műtéte torakoplasztika, a hugycsőé uretroplasztika, a berepedve volt gáté perineoplasztika stb. Bár ezen operációk már régóta ismeretesek voltak és már Celsusnál felemlítve találhatók, mégis az utolsó 40-50 év óta végeztetnek nagyobb kiterjedésben a sebészek által, kiknek főleg Dieffenbach, Graefe, Chelius, Ammon, Fricke, Rust, Zeiss műtétei szolgáltak útmutatásokul. Később ezen műtétek kifejlesztése körül Velpeau, Dupuytren, Lisfranc, hazánkban Balassa, Kovács József szereztek érdemeket s most minden sebész foglalkozik azokkal több-kevesebb sikerrel. Egy különös módját a K.-nak ajánlotta Langenbeck, ki a bőrrel együtt a csonthártyát is átültette (oszteoplasztika) s ezzel útmutatást adott más műtétmódokra is, melyeket legújabbn Wagner, König a koponyaboltozat lékeinek befedésére kigondoltak. Ezen műtéteknél alapföltételül az szükséges, hogy a befödésre rendelt hiány szélei felsebesíttessenek, hogy a beültetendő bőrrészlet (lebeny) odanőhessen, továbbá hogy a befödésre használt bőrrészlet táplálásától (vérkeringésétől) meg ne fosztassék addig, mig új helyére oda nem nőtt s innen kap új táplálékot, új vért. Ezért leginkább a szomszédság bőrét használjuk fel a K.-nél. A most használatban levő K.-ek mind bizonyos tipus szerint végeztetnek, melyeket következőképen leget egybeállítani: I. A szomszédság bőrének felhasználásával: a) egyszerü eltolással v. odavonással (Celsus módja); b) odavonással, előzetes felszabadítás után, fordítással v. a nélkül (Dieffenbach módja); c) odavonással, hídszerü lebennyel (Kovács módja). II. Távolabb eső bőrrészlet felhasználásával egynyelü lebeny (indus mód) ugyanazon testrészről, p. orrképzés homlokról, ajakképzés a nyak bőréből. III. Más testrész bőrének felhasználásával: a) felszabadított és kocsányon függve hagyott lebenyek átültetése s odanövés után történő felszabadítása, p. orrképzés felszabadított lebenynek azonnal történő átültetése (német mód). IV. Egészen szabad lebenyek átültetése idegen testről, főleg a hámosodás elérése végett (transplantatio). Ezen alaptipusok az egyes esetek egészen sajátos részletes viszonyai szerint számos individualis módosításokat szenvednek ezen kereten belül s éppen abban áll a sebész leleményessége, ügyessége és tapasztalata, hogy a kellő módot az adott esetben eltalálja. A K. tehát nem sablonszerü operáció s csak hosszas gyakorlat és tanulmány leleményességgel együtt képesítik a sebészt ezek sikeres végzésére.

Forrás: Pallas Nagylexikon