Kérdés

eredeti, másra vissza nem vezethető formája a gondolkodásnak, melynek nyelvbeli kifejezése egy teljesen be nem fejezett, v. teljesen meg nem határozott, a felelet által kiegészítendő v. meghatározandó mondat. A kérdés maga lehet igenlő v. tagadó formáju, továbbá szétválasztó. Azonkivül lehet kategorikus, föltétlen vagy föltételes. - K. vagy kérdő mondat, a nyelvtanban kétféle lehet: névmásos vagy névmástalan. A névmásos K.-ben van a kérdő névmás, s ez a gondolatnak arra a részére vonatkozik, melyet nem tudunk, p. Ki áll amott a szirttetőn? (Czuczor). Mit ér atyjuk vitézsége? (Gyulai). A névmástalan K.-t akkor tesszük, ha tudjuk az egész gondolatot, de nem tudjuk, igaz-e vagy nem; p. Zokoghat még egy betücskét belőlem a fájdalom? (Csokonai). Tán honom könnye vagy, te nagy folyó? (Eötvös). Az ilyen K.-re a felelet igenlő v. tagadó; mindig lehet igennel v. nemmel (ne-vel) felelni, de az igenlő felelet magyarosabb, hogyha ismételjük azt a mondatrészt, mely a K.-ben ki van emelve; p. Jól jártak? jól. Föl-neveljük? föl. Eljön? el. A névmástalan K.-be rendesen beletehetjük ezt a kérdő szócskát: ë (vagy é); többnyire az igéhez függesztjük, p. Vak vagy-e, te szent igazság? (Kölcsey). Csak akkor tesszük más szóhoz, ha ige nincs a mondatban, de akkor is oda, ahol az igének kellene állani; p. Fölneveljük; ugy-e? kincsem? (ugy van-e? Gyulai). Van egy kérdő szó, melyet mind a névmásos, mind a névmástalan K.-ek elé oda lehet tenni nagyobb nyomatosság kedvéért, s ez a vajjon szló, vagy rövidítve vaj; p. És vajjon a célhoz mennyit közeledtünk? (Arany MV.), Vaj lészen-e hős, oly bátor erős? (Czuczor). A névmásos K.-t sokszor csak figyelmeztetésre, fölkiáltásra használjuk, anélkül, hogy feleletet várnánk, p. Érted mennyi dicsők estenek áldozatul! (Kisfaludy K.). Hogy kinyílt a szive, hogy megoldott nyelve! (Arany). A pedagogiában a K. fontos segítő eszköze az oktatásnak. A K. útján győződik meg a tanító, meddig ér növendékeinek tudása; ugyancsak a K. győzi meg a tanulót róla, hogy eszerint még nem tud. Sokrates kérdezve tanította az embereket, illetőleg mutatta nekik, hogy tudásuk csak vélt tudás. Helyesen kérdezni tudni, a jó tanító egyik legbecsesebb tulajdonsága. A K. pedagogiája krotematikának neveztetik. A közéletben K. a. m. megoldatlan ügy, p. keleti K. A tudományban megoldatlan probleme: a meteriálizmus kérdése. K. a jogban, l. Jogkérdés és Keresztkérdezés.

Forrás: Pallas Nagylexikon