Kerék
tömör vagy áttört tárcsa, sima vagy barázdás, sík vagy íves
koszorufelülettel, mely tárcsát vagy forgathatóan vagy rögzítve valamely
tengellyel összekötünk. Két kerékcsoportot különböztetni meg, ha működésüket
tekintjük. Az elsőbe tartoznak a munkaátvitelre való transmissziók, kerekek, a
másodikba pedig azok a kerekek, amelyeket két olyan test közé iktatunk,
melyeket nyomás alatt egymással szemben mozgatunk.
Az első csoportba tartoznak a gépművek szíj-, kötél-, lánc-,
fogas- és frikciós kerekek, a másodikba a járóműkerekek és gépműveknél néha
közbeiktatott vezető szíjkerekek. Utóbbi csoport kerekei rendesen körkerekek, a
fogaskerekek pedig néha kerülékesek, sokszögüek és más alakuak. A járóművek
kerekeinek alkotórészei: az agy, a küllő, a talp és a sín v. abroncs. A kerék
rendesen a tengelycsap körül forog; vasúti, lóvasúti kocsiknál és taligáknál a
kerék a tengelyre föl van ékelve és utóbbi a kerékkel együtt forog. Járóművek
kerekeinek átmérőjét lehetőleg nagyra vesszük, mert ily módon csökkenthetjük a
csapsúrlódást. Közúti járműveknél a talpat lehetőleg szélesre kell venni, hogy
az az úttestbe be ne hatoljon. Ez belügyminiszteri rendelettel szabályozva is.
L. Kerékgyártás.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|