Kerek répa

(növ., Brassica Rapa L.; B. asperifolia Lam., réparepce), tulajdonképen a káposzta faja és az olajtermő repcének a testvérfaja, de ettől már kikeléskor könnyen megkülönböztethető, t. i. amannak a fiatal vetése deres-szin, a K.-é szép zöld és a levele szőrös. Virágzáskor is könnyü megkülönböztetni, mert a K. virágzata a szár tetején sátorozóan összeszorul, tehát csaknem lapos, sárga virágai a bimbók fölé emelkednek, kelyhe pedig végre vizszintesen áll szét. A repce virága nagyobb, virágzata nyilás idején megnyulik, a kelyhe félig nyitott. A K., amint tavasszal v. őszkor vetik, egy- v. kétnyaras éltü. A bánsági repce is ide tartozik. Van vékony és répás gyökerü fajtája. Amannak a gyökere körülbelül akkora vastag, mint a szára, orsóalaku. Olajnak való, gördrösen pontozott barna magváért vetik. Ez a Brassica campestris L. v. B. Rapa oleifera DC.: a) annua és b) biennis. Hihetőleg Európa déli tájairól ered. A húsos répaforma v. gömbölyü gyökerü fajta a töves, turóci, fehér (fehér répa-főzelék) v. K., vagy az ősszel a tarlóban kelt tarlórépa, amely 12-14 hétig fejlődik. A tövisrépa csak a töves répa sajtóhibájából támadt. A K. jó húsos és vizes, csipősízü, fehér, sárga v. zöld, s egész 10 kg. súlyu is lesz. A bajor K. kevéssé vizes. A K.-nak van apróbbmagvu fajtája is (Biewitz), de azért csak annyi olajat termel s nyolc nappal gyorsabban fejlődik, azért olajterméknek még jobban ajánlják. A K. radix brassica sativae néven officinális, nevezetesen párolgó olajtartalma miatt frissében külsőleg égéssebre borogatják, forrázatát v. a levét pedig belsőleg szedik. Magvát a madárnak is adják, virágját a méh szereti. Az olajsajtolásból maradt részt a marhának adják vagy a földet trágyázzák vele.

Forrás: Pallas Nagylexikon