Kerékgyártó

1. Árpád Alajos, magyar művelődéstörténetiró s egyetemi tanár, szül. Jászberényben 1818 jun. 19. A gimnáziumot Budán és Jászberényben végezte, a bölcsészeti, jogi és államtudományi tanfolyamokat 1833-38. a pesti m. kir. tudományegyetemen. 1838. Pest város irnoka, 1841 dec. 17-én a közpolgári magánjogból, 1842 ápr. 21. a váltó- és egyéb hiteltörvényekből ügyvédi oklevelet nyert. 1843-44. mint a pesti követek segéde Pozsonyban volt az országgyülésen; 1845. törvényszéki aljegyző, 1848-ban főjegyző, 1849. törvényszéki tanácsnok, ez állásáról azonban Haynau bevonlulása után le kellett köszönnie s ekkor ügyvéd lett. 1861. közigazgatási tanácsnok és Pest városa helyettes polgármestere. A m. tud. akadémia 1861 dec. 20. választotta meg levelező tagjává, ahol a Magyar alkotmány biztosítékai 1000-1790. c. értekezéssel foglalta el székét. 1864. a budapesti m. kir. tudományegyetemen a világ- és magyar történelem, történelmi enciklopédia és módszertan helyettes, 1866. rendes tanárává neveztetett ki. 1869. tiszteletbeli doktori címet nyert. Önálló művei: Magyarok életrajzai (I. II. kötet, A-B., Pest 1856-58); Magyarország mivelődésének története (I. II. köt. 889-1114 u. o. 1859, 1865); Magyarország történetének kézikönyve (I-VII. köt., u. o. 1866-74); Hazánk évlapjai 889-1849. (Budapest 1875); A miveltség fejlődése Magyarországon (I. köt., 889-1301, u. o. 1881); Magyarország emléknapjai ezeréves történetében (u. o. 1882); Sárvári felsővidéki gróf Széchenyi István élete (Pozsony-Budapest 1884). Nagyobb cikkei jelentek meg ezenkivül a Hazánkban, Reformban, Vasárnapi Ujságban, Irodalomtört. Közleményekben stb.

2. K. Béla, történetiró, K. Árpád fia, született 1859 máj. 9. Tanulmányait Budapesten végezte, gyakorló orvos Budapesten. Művei: A magyar hadügy állapota az Anjou királyok alatt (Budapest 1880); A magyar királyi udvar a királyság fénykorában (u. o. 1881).

3. K. Elek, pedagogus és iró, szül. Mező-Csáton 1847 jul. 17. Tanult szülőföldjén, azután Miskolcon, maj a sárospataki főiskolában, melynek tanítóképző-intézetében a tanítói oklevelet is megszerezte. A bölcsészetből doktori vizsgálatot tett. A tanítással ifjusága óta foglalkozik, jelenleg fővárosi polgári leányiskolai tanár. 1868 óta sok cikke jelent meg különböző lapokban. Önálló munkái: Olvasókönyvek (a népiskolák s külön a polgári leányiskolák számára); Irodalomtörténet (a polgári leányiskolák számára). Az alsófoku ipariskolák számára irt Olvasókönyveit az orsz. közokt. tanács első rendü jutalomra itélte érdemesnek. Az ifjuság számára irt Tompa Mihály költészetéről egy kötetet és átdolgozta Mantegazza A munka öröme és dicsősége c. munkáját. A Felső nép- és polgári iskolai Közlöny sokáig együtt Kiss Áronnal, szerkesztette.

Forrás: Pallas Nagylexikon