Kerékpár

(vasúti), a vasutaknál olyan két kerék, megy egy tengelyen vannak megerősjtve s a járóművek (lokomotivok, kocsik) alatt gördülésre használtatnak. A kocsik K.-jai rendesen nem is állank egyéb alkatrészekből, mint az említettek, azonban a lokomotivokéi a szerint amint hajó v. kapcsolt K.-ok, még ezeken kivül többé-kevésbbé összetettek. A hajtó K.-okon ugyanis csapos forgattyukat (néhol csak forgató csapokat) és excentereket (v. ellenforgattyut excenterekkel v. a nélkül) találunk, mig a kapcsolt K.-okon csak kapcsoló csapok (forgattyuval v. anélkül) vannak. Az itt említett K.-okon kivül még a lokomotivok futókerékpárjait (l. Futótengely) különböztetjük meg, melyek azonban épp oly egyszerüek, mint a kocsikerékpárok, csakhogy erősebb szerkezetüek. A vasúti kerekek legnagyobb része küllős és kovácsvasból van, a tengelyek pedig vas helyett újabban acélból készíttetnek. Nagyon elterjedtek teherkocsiknál (különösen hazánkban) az öntöttvas-kerekek is, még pedig a budai Ganz-gyár által kemény futófelülettel készített (u. n. kéregöntésü) korong- (vagy tárcsa-) kerekek, melyek annak idején a vasúti kerékgyártásban valóságos forradalmat idéztek elő. Újabb időben ugy küllős mint tárcsa-kerekek is készülnek acélöntvénykép s e téren első helyet foglal el a diósgyőri vas- és acélgyár, mely a legnagyobb lokomotiv-kerekeket is kifogástalanul önti. A K.-ok és alkatrészeik gyártásában elsőrangu helyet vivott ki magának a Krupp-féle esseni gyár, az osztrák-magyar államvasut-társaság bécsi gépgyára (Haswell igazgató alatt), valamint hazánkban a resicai vasgyár is. L. még Velocipéd.

Forrás: Pallas Nagylexikon