Frigyes (Christmann), költő, szül. Eperjesen 1822 jan. 1.,
megh. É.-Amerikában 1852-ben. Atyja jómódu vaskereskedő volt, anyja Spannagel
Teréz művelt lelkü német polgárasszony, ki maga is irogatott német
költeményeket és kinek poétikus hajlamát és tehetségeit örökölte fia is. K.
szülei korán meghaltak és az élénk gyermek bátyjával Samuval együtt a
klasszikus műveltségü Krajzell András kollégiumi tanár, majd Lehotzky Jenő
ügyvéd gondnoksága alá került. Tanulmányait az eperjesi ág. ev. kollégiumban
végezte, melynek «Magyar társaság»-a rendkivüli hatással volt a gyermek K.-re.
Itt ismerkedett meg a magyar irodalommal, itt kötött ismeretséget az akkori
nemzedék, az «Ifju Magyarország» számos jelesével (Sárosy Gyula, Lisznyai
Kálmán, Hunfalvy János, de különösen a két Vahott). 1839 tavaszán iktatták a
társaság érdemkönyvébe a Szivárvány és Epigrammák c. műveit és ezentul mindig
sűrübben irta eredeti verseit és műfordításait, miután előzetesen latin és
német nyelvü zsengéit megégette volt. A magyar társaság nemcsak irodalmi, de
társadalmi és politikai faktor lévén, K. itteni szerepéből kifolyólag egyrészt
az iróvilággal ismerkedett meg, másrészt a politikusokkal is. 18 éves korában
Vikor Emil néven köszöntött be az Athenaeumba, ekkor ismerkedett meg Tompával,
Petőfivel, Kazinczy Gáborral és Pákh Alberttel s igy került később a «tizek »
közé (l. o.). Sáros vmegye hazafias politikusai közül Ujházy Lászlónak, a
későbbi főispánnak volt K. kedves embere. Eperjesen K. legjobb, leghivebb
barátja Irányi István volt, kinek nagy rész jutott belőle, hogy 1845., midőn
már K. a jogot is elvégezte és gond nélkül élhetett irodalmi kedvteléseinek,
Tompa és Petőfi Eperjesen K. házába találkoztak. E találkozás irodalmi erdménye
az érdekes «költői verseny» lett. K. irodalmi ismeretségeit az eperjesi
középosztály hazafias gondolkozásu, de német nyelvü köreinek megmagyarosítására
használta, sokat fordított magyarról németre, a magyar irodalom ismertetése
céljából megismerkedett osztrák irókkal (Saphir, Rollett) s a hazai német
irókat is (p. Kolbenheyert) hasonló szerepre buzdította. Közben (1846 nyarán)
nagyobb külföldi utat tett (Frankfurt, Berlin, Stettin, Rügen, Koppenhága,
Stockholm), de visszatérve mindinkább belátta, hogy sem Eperjesen tovább nem
maradhat, sem Pesten mint iró gyökeret nem verhet. Verseit lebirálták,
barátainak kétszinüsége elcsüggesztette; csakis Petőfi tüntetett mellette
rokonszenvével (Utilevelek K. Fr.-hez). Megpróbálkozott a gazdasággal is
(Rozgony Abaujban), de ebbeli kisérleteit meghiusította a szabadságharc, melybe
szivvel-lélekkel belevetette magát, s mely elsodorta amugy is erősen megfogyott
vagyonának java részét. A szabadságharc bukása után még meglevő vagyonát pénzzé
tette és 1850. Anglián keresztül Észak-Amerikába utazott, hol akkor számos
magyar emigráns (Ujházy László, a két Madarász és több más) Iowa államban
kisérletet tett egy magyar gyarmat alapítására. K. el is érte a gyarmatot
(Új-Budát), el is kezdte a farmer-munkát, de kényelmes élethez szokott
fizikumát megtörték a nélkülözések és a sárgaláz oly erővel ragadta meg, hogy
őrültnek tartották. Ujházyék gondos ápolása folytán kigyógyult, de a baj
utókövetkezményei elszólították az élők közül. Költeményeit, melyet 1844.
Költemények, irta K. Fr. [Vidor Emil] és 1846. Újabb költemények, irta K. Fr.,
Pesten láttak először napvilágot, az utóbb megjelentekkel megpótolva 1875. adta
ki az Olcsó könyvtár. Szülővárosa a házat, melyben K. született, emléktáblával,
a költő verseny helyét pedig kőobeliszkkel jelölte meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon