Keresd

(Kreisch, Kris), kisközség Nagy-Küküllő vmegye keresdi j.-ban, (1891) 1241 német, oláh és magyar lakossal. Vára egyike legépebb régi várainak; Keleti Gusztáv szerint «érdemes volna csupán a keresdi várról egy régészeti albumot készíteni». A vár, a természeti viszonyokhoz alkalmazkodva, sokszögre épült. Legrégibb része egy 3 emeletes zömök torony, melynek bejárata, középkori szokás szerint, az első emeleten van. E román stilü torony fala az első emeleten is több mint egy ölnyi vastag, s ebben húzódik a harmadik emeletig menő csigalépcső. A toronyhoz egy kőtornácoss emeletes ház van építve, mely a várurak lakásául szolgált. Szemközt ezzel emelkedik a tulajdonos grófi család jelenlegi lakóháza, mely annak előtte magtár volt. Észak felé esik a főkapu, s e mellett jóformán a föld alatt egy csúcsíves kápolna, faragott kőből készült teljesen ép szószékkel. A déli oldalon is lakószobák és cselédházak állanak. Gyalogösvények kanyarodnak a várhely oldalán, mely alatt csinos olasz modoru park terül el. Régi idők óta a bethleni Bethlen-család birtoka, kik közül utoljára 1863-ban újította meg Bethlen Elek. Ugyancsak Bethlen Elek állított itt nyomdát 1684-ben, nyomdászul szerződtetvén Székesi P. Mihályt. E nyomda szóhagyomány szerint, a vár nyugati részében levő zömök torony melletti bolthajtásos pincében lett volna elhelyezve. Itt nyomatott az 1679. elhalt Bethlen Farkas gr. erdélyi kancellárnak, Bethlen Elek testvérének Historiarum Pannonico-Dacicarum libri X. a clade Mohaziensi usque ad finem seculi c. munkája, mely azonban 1690. Thököly betörésekor a 832. lapnál abbamaradt; a példányok egy részét a vár pincéjében ládába zárva befalazták, más részét a nyomdával együtt Segesvárra szállították. E be nem végzett nyomtatványról tévesen állítják külföldi irók, hogy végkép elveszett volna; legalább 25 példány van belőle gyüjteményekben és magánosoknál. Ezenkivül Keresden nyomatott még Medgyesi Pál Lelki A Bé Ce címü műve 1684.; Kelp Márton két latin műve és szentmártoni Bodó János Dialogismus a Kristus haláláról c. műve, 1685.

Forrás: Pallas Nagylexikon