Kereset

(actio), általában jogvédelmi eszköz, valamely jognak önálló támadás alakjában meghatározott ellenfél ellen biróság előtt érvényesítésére. Alaki (perjogi) értelemben perjogi cselekmény, amelyet valaki - a felperes (l. o.) - más meghatározott személy - az alperes (l. o.) - ellen a birói segélyt a K.-ben előterjesztett kérelem (petitum) értelmében igénybe veszi. Anyagi, jogi értelemben pedig a K. az a jogi lehetőség, valamely jogot K. útján a biróság előtt érvényesíthetni. Ez az u. n. kereshetőség v. kereseti jog. Az a kifejezés, hogy valakinek nincs kereseti joga, nem azt jelenti, hogy az igényelt jog őt meg nem illeti, hanem csak azt, hogy az illető jog keresetileg nem érvényesíthető, ami nem zárja ki, hogy más jogvédelmi eszközök a jogosított rendelkezésére állhatnak. Anyagi jogilag a K. jog az érvényesítendő jognak minősége, tehát nem az érvényesítendő jogtól különböző jog, amit találóan igy szokás kifejezni: a kereseti jog nem egyéb mint maga a jog hadi lábon. A jogviszony, melynek lényeges alkatrésze a kereseti jog, képezi a K.-nek anyagi jogi értelemben vett alapját, de kereseti alapnak nevezik azokat a tényeket is, melyekből a jogviszony ered. Perjogilag kereseti alap a keresetileg érvényesített jognak perbeli indoklása. A K.-eknek abszolut és relativ K.-ekre felosztása az abszlut és relativ jogok között való különbségnek felel meg. Abszolut K. az, mely mindenki ellen, relativ az, mely csak bizonyos meghatározott személy ellen érvényesíthető. Abszolut K.-ek (actiones in rem) a családi állás, a személyállapotok védelmére szolgáló u. n. status-K.-ek és az abszolut vagyonjogokban alapulók, jelesül a dologbeli és az örökségi K.-ek; relativ (személyes) K.-ek a kötelmi viszonyból eredő K.-ek. A K. tárgya alatt értjük egyrészt magát a K.-tel érvényesített jogviszonyt v. jogot; ily értelemben a K.-ek v. jog-K.-ek v. birtok-K.-ek. Másrészt a K. tárgya alatt annak célját általában véve kétféle lehet. A K. ugyanis 1. vagy csak valamely jogviszonynak v. jognak elismerésére irányul, vagy 2. azonfelül még arra is, hogy alperes valamit tegyen v. ne tegyen, s hogy a biró őt ebben elmarasztalja. Az elsőnemü K.-eket prejudicialis K.-eknek nevezik. Ilyenek főleg a status-K.-ek.

A K. szülemlik, mihelyt az általa védett jog öszszerüleg biróság előtt érvényesíthetővé vált. Addig a K. csak mint elvont lehetőség létezik. Számos esetben a K. szülemlése az általa védett jognak megsértését tételezi fel. A birtok-K. p. csak akkor szülemlik meg, ha birtokot valaki megsértette. Több K.-nek összetalálkozása jogi jelentőséggel bir akkor, ha a K.-ek tárgyai (céljai) azonosak. Az érvényes szabály itt az, hogy ami valakit csak egyszer illet meg, azt, mihelyt az egyik K.-tel megkapta, a többi K.-ekkel még egyszer nem követelheti. Minthogy a K. az általa védett joggal azonos, a jognak megszünte a K.-nek is megszüntét eredményezi. Vannak azonban oly okok is, melyek nem magát a jogot, hanem csak a K.-et (a jognak K. útján érvényesítését) szüntetik meg. Legfontosabb ilyet eset a K. elévülése (actionis praescriptio), vagyis a K.-nek elvesztése azért, mert bizonyos meghatározott időn át nem támasztatott. A K.-nek perjogi alapjánál megkülönböztetjük annak ténybeli és jogi alapját. A ténybeli v. történeti alatt értjük azokat a tényeket, melyekből felperes jogát származtatja; a jogi alap alatt a tények jogszerző hatását. A ténybeli alap kimutatására rendesen nem köteles, mert azt, hogy a felhozott tényekből az igényelt jog származik-e vagy nem, a biró a törvény alapján ugy is tudja. A K.-nek alaki kellékeihez tartozik továbbá: a biróságnak megjelölése, melyhez az intéztetik; a feleknek megjelölése nevük, polgári állásuk v. foglalkozásuk, perbeli szerepük és lakásuk szerint, valamint a felek képviselőinek neve és lakása. Az irásban beadott K. annyi példányban nyujtandó be, hogy a per számára megtartandó egy példányon kivül minden alperesnek egy példány jusson. A K.-halmazatot vagyis több követelésnek egy K.-be összefoglalását célszerüségi tekintetekből többféle megszorításoknak szokás alávetni. Sommás eljárásban a K. a biróságnál jegyzőkönyvbe is mondható. V. ö. Plosz S., A keresetjogról (Budapest 1876).

Forrás: Pallas Nagylexikon