Kereskedelmi és hajózási szerződések

célja a kereskedelmi s forgalmi viszonyoknak szabályozása, bensőbbé tétele. Főbb részleteiben, jelesül: a forgalomnak be-, ki- és átviteli tilalmak alól felszabadítása, az állami egyedáruság tárgyát képező cikkeknek kivételével; a ki-, be- és átviteli illetékeknek szabályozása; vámmentesség biztosítása legalább a kivitt s ismét visszahozott cikkek javára, amennyiben termésszetesen azoknak azonossága kétségen kivül áll; a határkerületi kölcsönös forgalom szabályozása s könnyítése; a termékek előállítását, elkészítését s fogyasztását terhelő adók szabályozása, csempészet ellen hatósági s birói segély biztosítása, a tengeri hajók s rakományaik után fizetendő hajózási s kikötői illetékek szabályozása, a szerződő felek területén levő természetes és mesterséges vizi utakon való hajózás, a vasúti forgalom biztosítása, vasúti áruszállítás, árukezelés és viteldíjak, az egyik szerződő fél alattvalói által kereskedés és ipar űzése és folytatása a másik szerződő fél területén, konzuli oltalom és segélybiztosítás stb. A kereskedelmi viszonyok szerződésszerü rendezésének három főmódja van, u. m. vagy tarifaszerződések kötése, azaz annak biztosítása, hogy mindegyik államfél ugyanoly elbánásban részesíti a másik szerződő felet, mint a legkedvezményezettebb államokat, v. végül a vámháboruval azonos egyenlőtlen elbánás.

Forrás: Pallas Nagylexikon