Kereskedelmi könyvek

azon bekötött, laponkint folyószámmal ellátott és átfűzött könyvek, amelyek valamely kereskedőnek vagyoni állását és ügyleteit teljesen feltüntetik. A beirásokat a rendszerint kitöltendő helyeken hézag hagyása nélkül kell teljesíteni s a bevezetés eredeti tartalmát kitörlés által vagy másként olvashatatlanná tenni, v. olyan változtatásokt tenni, amelyek minőségüknél fogva kétséget hagynak fenn az iránt, hogy vajjon az eredeti bevezetéskor v. később történtek-e: nem szabad. A könyvek között két csoportot különböztetünk meg, nevezetesen vannak lényeges és mellékes vagy segédkönyvek. Lényegesnek mondjuk azokat a könyveket, amelyek a törvény által kikötött feltételeknek eleget tehetnek; segédkönyveknek pedig azokat nevezzük, amelyek bizonyos vagyonalkatrészek nyilvántartását és kezelését akarják megkönnyíteni, vagy valamiféle üzleti ellenőrzést céloznak. A magyar kereskedelmi törvény megengedi (1875. XXXVII. 25. §), hogy a könyvvezetés bármely módját alkalmazhassuk s ennél bármiféle élő nyelvet használhassunk. Megköveteli azonban, hogy az üzlet megkezdésekor minden kereskedő készítsen leltárt és mérleget, amely okmányokat ezentul is minden év végén el kell készítenie. A leltárt és mérleget a főnök, illetőleg minden személyesen felelős társtag tartozik aláirni. Bejegyzett kereskedőknek szabályszerüen vezetett könyvei kereskedelmi ügyletekből eredő perekben eskü, v. más bizonyítási eszköz által kiegészítendő bizonyítékot képeznek. Ezen bizonyító erő kereskedőkkel szemben a peressé vált bejegyzés keltétől számítandó 10, nem kereskedőkkel szemben pedig 2 évi időtartamra terjed ki. Ha azonban a kereskedők könyvei egymástól eltérnek, vagy rendetlenül vannak vezetve: akkor minden egyes könyv abszolut és relativ bizonyító ereje fölött a fenforgó körülményekhez képest a biróság határoz. A könyvek bizonyító erején azonban mit sem változtat az, ha azok a segédszemélyzet által vezettetnek. A kereskedők kötelesek a K.-et az azokba történt utolsó bejegyzés keltétől számítva 10 éven át megőrizni. L. még Főkönyv.

Forrás: Pallas Nagylexikon