Kereskedelmi levelezés

a kereskedői ügyvitelnek az a része, mely által a személyes érintkezés hiányában irás útján történik az érintkezés az üzletfelekkel és a nagy közönséggel. A K., tárgyát tekintve, annyiféle lehet, ahányféle üzletág lehetséges; az egyes kereskedelmi levelek tartalmukat tekintve lehetnek értesítések, felszólítások, rendelkezések és szerződések. A levelezők elintézendő ügyei szerint megkülönböztethetjük a körleveleket, a tudakozódó, felvilágosító, ajánlkozó, ajánlati, megrendelő, értesítő, egyezkedő, elutasító és meghitelező leveleket. Kiállításuk formáját tekintve azonban mindnyájan megegyeznek abban, hogy rendes levélalakban szerkesztetnek. A szerkezet szempontjából meg kell különböztetnünk a fejiratot, a szöveget és a befejezést. A fejirat a keltezéssel kezdődik s hozzá tartozik még a címzés; a keletben a levél irásának a helye, éve, hónapja és napja foglaltatik, címezésül pedig a cég nevét az «Úr» vagy «Urak» hozzátoldásával használják, de kiirják még a címzett lakóhelyét is. Külön megszólítás a K. körében nem szokásos, sőt némelykor még a cég neve is elmaradhat a levélről, amikor t. i. az illető levél nem egy példányban, hanem több teljesen változatlan példányban többekhez, vagy a nagy közönséghez van intézve. A K. irályának elsőrendü kellékei a világosság és szabatosság, egyebekben pedig az egyszerü irály szabályaihoz kell alkalmazkodnia. A kereskedelmi levelek külső kiállításuk tekintetében megegyeznek a közönséges levelek formáival s a boríték címzése sem tér el a közszokástól. A levelek azonban az elküldés előtt lemásolandók s a küldött levelekről készült másolatok éppen ugy, mint az érkezett levelek eredeti példányai megőrzendők. A különböző államok a levelek megőrzésére vonatkozólag különbözőképen intézkednek, a magyar kereskedelmi törvény (1875. XXXVII. 29., 30. §§) e tárgyra vonatkozólag azt rendeli, hogy a kapott üzleti leveleket eredetiben, az elküldötteket pedig másolatban időrend szerint sorba szedve legalább 10 éven át tartozik minden kereskedő megőrizni. A kereskedelmi levelek bizonyító erő tekintetében egyeznek a kereskedelmi könyvekkel (l. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon