Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Keresztelő ... ----

Magyar Magyar Német Német
Keresztelő ... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Keresztelő kút

a keresztelésnek kiszolgálására a templomokban felállított kőből v. bronzból készült edényalaku viztartó. A keresztelés számára az őskeresztény egyházakban egészen külön épületek, a keresztelő kápolnák vagy baptisteriumok (l. o.) szolgáltak, amelyeknek közepében elhelyezett vizmedence a K. legősibb alakja. Már a VII-VIII. sz.-tól kezdve azonban a keresztelés mindinkább leöntés (infusio) és nem bemártás (immersio) által történvén, az eddig nagy és a földbe mélyített vizmedence megszükül és a földből kiemelkedik. A IX. sz.-tól kezdve a keresztelés kiszolgálatatása is mindinkább a templomban magában történik és a több-kevésbbé magas edényalaku K.-ak többnyire kőből, ritkábban bronzból készülnek és félkörü vagy négyszögletes vaskos edények, melyek lépcsős talapztra helyezett rövid oszlopokon nyugosznak; az oszlopokat néha jelképes állatok - oroszlán, sárkány - stb. hordják, a medence falai pedig nem ritkán domborműves diszítményüek. E korszakból nálunk is maradtak fenn K.-ak, p. a bábaszéki (XII. sz.), szamosfali, szászi stb., ezeknek kiállítása azonban nagyon szegényes. A csúcsíves stilus K.-ai sokkal karcsubbak, nyulánkabbak, sokszor egészen kehely alakuak. Kőből, ónból, ólomból, de leginkább bronzból készültek és dús ornamentális, gyakran figurális díszük van. Hazánkban a legdíszesebb a bronzból öntött remek besztercebányai K. Ez utóbbi kehelyalaku kerek oldalfalán kis fülkékben 9 apostol domborművü alakjával és címerpajzsokkal, lábain dús ornamentikával (1475). Igen szép példány a bártfai (1480), lőcsei, késmárki (1472) stb. Sokszor e K.-ak igen szép művü kovácsolt vas- vgy rézfedővel voltak kupolaszerüleg betetőzve, mely fedőt egy kovácsolt vasállvány tartott és melyet az állvány forgatásánál emeltek le. A renaissance K.-ak dús figurális (többnyire kis angyalok) ékítmények és különösen Olaszországban rendkivül ízlésesek. Hazánkban a korai renaissance korszakából igen kevés maradt fenn; ezek közül egyik legérdekesebb a menyházai (jelenleg Nagyváradon az érseki palotában) veres márvány K., melyet Johannes Fiorentinus 1515. készített a rajta levő fölirat tanusága szerint.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is