Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Keresztesek... ----

Magyar Magyar Német Német
Keresztesek... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Keresztesek

(növ., cruciferae), kétszikü szabadszirmu család a keresztesviráguak rendjében. Különböző egy- vagy többnyári, néha félcserjés növények, a termesztett fajok közül a gyökere többnek retek- vagy répaformán megvastagodik. Melléklevelök nincs; levelök egyszerü, de gyakran hajtogatott vagy ágas, s vagy mind a tő körül csoportosodik, vagy a száron váltakozva helyezkedik el; az alsók inkább nyelesek, a felsőbbek gyakran másformák (felemáslevél) és szivalaku vagy veseforma aljjal támaszkodnak a szárhoz. Virágzatjuk levéltelen fürt s majd megnyulik, majd eleinte sátorozó fürt vagyis összeszorult s a virágok nyele csaknem egy középpontból indul ki, de a gyümölcsöző fürt végre ekkor is meghosszabbodik. A virág csillagszerü vagy kétszer kétoldalas (bisimmetriás), ritkán a sugárzó (lásd Iberis) kétoldalas, pároséltü. Kelyhe 4 levelü, két levele lentebb van mint a másik kettő, némelykor kiöblösödik (kétöblü kehely). A négy szirom a kehelylevelekkel váltakozik, kettő-kettő egymással szemben állva keresztforma, gyakran hosszunyaku. Hat himje körzül kettő kurtább (négy főbbhimes). A virág vacokján gyakran még mézfejtő mirigycsomócskák is vannak a kehelylevél v. szirom tövében. A termő két levélből alakul, kétrekesztü, a bibe nem mint közönségesen a termőlevél főerének meghosszabbodásából, hanem a széléből lesz kétágu. A pete, illetőleg mag, a rekeszfal két oldalán van. Termése kétféle: becő (l. o.) és táska, s a K.-et gyakran e szerint osztják becősekre (Siliquosae) és táskásakra (Siliculosae). A K. termése alulról felfelé két csappantyura reped, a hártyanemü rekeszfal pedig a virág nyelén marad. Némely K. termésében a magvak között keresztfal támad. Az ilyen termés nem nyilik fel, hanem a keresztfal irányában széthull (cikkes becő, lomentum; retek, estike) s az egy-egy magu terméscikk nem nyilik fel. Ha az ilyen fajta termésnek csak egy cikkje van (dombvirág, Isatis), kevés vagy egymagu marad, s makktáska (nucamentum) a neve. A magnak nincs fehérje, a csirának levélnemü, meglehetős nagy és sokolajas szikje van. Csirájuk fekvése magyon nevezetes, ennek nyomán szokás a K.-et csoportokra és génuszokra választani. A K. génuszai és fajai különben egymáshoz nagyon hasonlítanak. Mintegy 1200 faja az egész földkerekségen terem. Legtöbb van a mérsékelt földövön, némelyik egész kozmopolita. Kénes párolgó vagy más kövér olajuk van, azért sok csípős, sőt már a szaga is könnyet facsarhat (torma), a bőrt mulékonyan izgatja. Ez a csípőség már kész az élőnövényben, vagy akkor képződik, midőn a reszét megnedvesítjük, p. a mustárolaj a mustár magjában. A K. gyökerét, füvét vagy a magvát éppen ezért az emésztésre ingerlően ható, sülygyógyító szernek, hólyaghúzónak vagy más orvosságnak használják. A K. más faja vagy génusza az embernek valóságos tápláléka (káposzta) v. saláta (bőjtfű, pórmustár), más nevezetes olajtermék (repce, kerekrépa, karórépa), sőt még a mellékterményük is repcepogácsa formájában takramánynak használatos. Az Isatisból kék festék lesz, az estike, viola, Iberis stb. kertivirág. Mérges nincs köztük.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is