Keresztfolyosó

(a német Kreuzgang szolgai fordítása), középkori kolostoroknak rendesen négyszegletes udvarát a földszinten körítő széles, az udvar felől nyilt, legtöbbször boltozott folyosója, mely a szerzeteseknek sétáló és temetkezési helyül, ugyszintén nagyobb körmenetek megtartására szolgált, valamint a kolostor főbb helyiségeit egymással összekapcsolta. Német nevét valószinüleg a keresztboltozatoktól nyerte, mellyel födve volt, jóllehet voltak és vannak most is lapos mennyezetü - tehát nem boltozatos - K.-k. Hazai középkori K.-ink majd mind elpusztultak; romjaiban maradt fenn a kerci, restaurálva a garam-szent-benedeki; nyomait találjuk Vértes-Szent-Kereszten, Vázsonyon, Rátóton stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon