Keresztury

Pál, pedagogus, született 1589., meghalt 1655 dec. Tanulását, melyet 1599. Debrecenben kezdett, a hazában elvégezvén, külföldi útjában a német egyetemeket, Heidelbergát, s hitsorosai közül legelső az angol földet járta be. Metodusát Bethlen Miklós gr önéletleirása tartotta fenn. Egyezik ez a Locke-Ratich-Comenius-féle iránnyal s ezzel egyazon eredetü. Hazajötte után Bethlen Gábor fejdelem a gyulafehérvári akadémia tanárává tette, de tanári rangjáról a külföldről behivott tudósok megérkezte után lemondatták és segédtanárrá tették. E méltatlanság okozta, hogy I. Rákóczi György fejedelemsége jöttével a kollégiumot elhagyta s a fejedelem udvari lelkésze s fiainak nevelője lett. Rákóczi György ugyanis fiait, Györgyöt és Zsigmondot fejedelemmé választása előtt a sárospataki akadémián taníttatta, amint pedig Erdélybe ment, a fejedelmi udvarban állított udvari kollégiumot s ide vett fiai mellé egy pár társat s a verseny kedvéért szegényebbeket is. Ebben az aulicum collegiumban tanított aztán K., vagy felügyelete alatt tanítottak tehetséges ifju emberek. K. metodusát Bethlen nagyon dicséri s azt mondja róla, hogy Erdélyben K.-t félapostolnak tartották. Művei: Csecsemő keresztyén (Kolozsvár 1638); Felserdült keresztyén (Várad 1641); Lelki legeltetés (u. o. 1645 és 1649); Egyenes ösvény (u. o. 1653); Mennyei társalkodás (u. o. 1646-47); A keresztségről egy predikáció (u. o. 1645).

Forrás: Pallas Nagylexikon