Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
keresztül across
keresztül by
keresztül over
keresztül through
keresztül traverse
keresztül via
keresztül-k... through
keresztül-k... through and...
keresztül-k... up and down...
keresztül-k... to career a...
keresztül-k... to career o...
keresztül-k... to career a...
keresztül-k... to career o...
keresztüldö... to drive th...
keresztüldö... to pierce
keresztüler... to ram thro...
keresztülfu... to needle
keresztülfu... to barge on...
keresztülha... to race thr...
keresztülha... to railroad...

Magyar Magyar Német Német
keresztül zwischendur...
keresztül &... durch (+A)
keresztülfu... durchwühlen...
keresztülha... durchjagen
keresztülhú... durchziehen...
keresztülhú... durchkreuze...
keresztülhú... Durchzug (r...
keresztülju... durchkommen...
keresztüllá... durchblicke...
keresztüllá... Durchsicht ...
keresztülme... durchgehen
keresztülné... durchblicke...
keresztülné... Durchsicht ...
keresztülsz... durchschieß...
keresztülta... durchstoßen...
keresztültö... durchbreche...
keresztülut... durchqueren...
keresztülvá... durchhauen
keresztülvá... durchschlag...
keresztülvi... undurchführ...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kereszty

1. Géza, kat. teologus, egyházi iró, szül. Budapesten, a bölcsészetet Pozsonyban és Esztergomban, a teologiát Bécsben végezte, hol hittudorrá is avattatott. 1876. és 1877. képezdei tanár Esztergomban. Pappá szentelték 1877 dec. 22. Segédlelkész volt Budapesten, karkáplán Esztergomban. 1882. ó- és újszövetségi szentirástan tanára, 1889-től a tanszék ketté választatván, csak az újszövetségi szentirást tanítja az esztergomi papnevelőben. Irodalmi munkássága 1876-tól kezdődik. Önálló művei: Egy koldus (Labre Benedek) életrajza (Budapest 1876); Haladás és kereszténység (Esztergom 1885); A szentirásban előforduló közmondásokról (u. o. 1887); Az ószövetségi szent könyvek kánoni története (u. o. 1888); Az orleansi szűz emléke (u. o. 1889); Az idő teljessége (u. o. 1891); Exegesis pericoparum Evangelii etc. (u. o. 1892); A Magyar Sion 30 évi Repertoriuma (u. o. 1893). 1887 óta a Magyar Sion egyházi folyóiratnak részint fő, részint társszerkesztője. Sok beszédet közölt a Kat. Hitszónokban és Isten igéjében. V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka.

2. K. István, zenei iró, az előbbinek öccse, szül. Budapesten 1860 máj. 22. A zene elméletét egyetemi évei alatt magánszorgalomból sajátította el. 1883. tanári oklevelet nyert, 1884 óta a nemzeti muzeum könyvtárát szolgálja, 1894 jul. óta mint segédőr, egyúttal 1885 óta tanárkodik is a főváros polgári iskoláiban. Irodalmilag 1880. versekkel lépett fel, majd 1883-92. belső munkatársa volt a Tornaügynek, 1885. a Harmoniának, 1886-1892. a Zenelapnak, vezette 1890. a Budapesti Ujság, 1892-94. a Pesti Hirlap, 1894 óta az Élet és a Hazánk zenei rovatát, azonkivül több lapba és folyóiratba irt irodalomtörténeti (Vajda Péter, Figyelő 1883-84.; Jókai munkásságának teljes bibliográfiája, Pesti Hirlap 1894 január), tornaügyi, de különösen zenei tanulmányokat és cikkeket. Az országos zeneakadémia megbizásából lefordította Dehn Szigfrid tankönyvét: Az ellenpont tana (Budapest 1893) és mintegy 100 dal és karének szövegét, különös gonddal a zenei és szövegfrázisok egybevágására. A budapesti Filharmoniai Társulat műsorában jelent meg két nagyobb szövegfordítása: Wagner R., Az apostolok úrvacsorája (1890) és Deschamps Emil, Romeo és Juliája (Berlioz zenéjére, 1894). Zeneszerzeményei: Fájó szivből, 3 dal, Pálmai Ilka verseire (Budapest 1894). 1885. a Magyar Szalon népdalpályázatának díját nyerte. Zenei munkatársa e Lexikonnak is.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is