Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Kerner... ----

Magyar Magyar Német Német
Kerner... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Kerner

1. Antal József, marilauni lovag, osztr. botanikus, a bécsi egyetemen a botanika tanára, szül. Mautern várában 1831 nov. 13. Bécsben az orvosi pályát tanulta, 1855. a budai reáliskola, 1856-60. a régi műegyetem tanára lett. Itt alkalma nyilott hazánk sajátságos, Európa É-i és Ny-i tájáétól nagyon eltérő flórájának tanulmányozására, s neki köszönjük leginkább annak kiderítését, hogy hazánknak nemcsak DK-i és K-i, hanem már a közép részeinek flórája is nagyon ellentétes Ny.-Európáéval. Nemcsak a főváros szomszédságában botanizált, hanem Bihar és Erdély eddig ismeretlen határhegyeit, a Tisza mellékét, a Bakonyt stb. is átkutatta. Ezekről Pflanzenleben der Donauländer (Innsbruck 1863); Vegetationsverhältnisse des ittlern und östlichen Ungarn und Siebenbürgen (u. o. 1875, csonkán maradt munka); továbbá a botanikai folyóiratokban (Die Flora der ungar. Sandheiden, Flora 1857; Wälder des ungarischen Tieflandes, u. o. IX.; Der Nagy-Szál, Über einige in historischer Beziehung intressante Pflanzen der ungarischen Flora, Oesterreichische Bot. Zeitschrift 1867, 1859; Der Bakonyer Wald, Das Pilis-Vértesgebirge, Phaenologische Beobachtungen auf der Margeretheninsel a bécsi állat- és növénytani társulat Verhandl. VI-VIII. stb.) jeles munkáival számolt be. 1860-ban az innsbrucki egyetemhez a botanika tanárának nevezték ki. Itt a havasok növényzetének szentelte magát; erre nemcak a havas tetők övezte városban, hanem a Blaser-havas alatt épült Marilaun nevü nyaralójában való tartózkodása is nagyon kedvező alkalmul szolgált. A havasi növénycsoportokból látványosságot alkotott, a havasi regióba kisérleti kertet, a botanikus kertben pedig alpesi részt rendezett be, havasi növénycsoportozatot alkotott s több mint 1000 fának hegyi határát barométerrel határozta meg. Az alpesi gazdaságon is törekedett lendíteni, erre a célra a Blaseren kis kisérleti álliomást szervezett. Die Cultur der Alpenpflanzen (Innsbruck 1867) sokat segített ebben az irányban. 1877. lovag címet érdemelt, 1878. a bécsi egyetemhez a botanika tanárának s a botanikus kert és muzeum igazgatójának hítták meg. Itt a botanikus kertet azon elvek szerint alakította át, amelyeket ő Die botanischen Gärten, ihre Aufgabe in der Vergangenheit, Gegenwart und Zukunft (Innsbruck 1874) c. munkájában kifejtett; kiadja a Flora exsiccata Austro-Hungaricát (1881-95, idáig 2600 faj); mint tanár növendékeiből jeles iskolát alkotott, ahova többen hazánkból is tartoznak. Nevezetesebb munkái még: Flora der Bauerngärten in Deutschland (Verhandlungen der Zoologisch-botanischen Gesellshaft 1855); Die niederösterreichischen Weiden (Bécs 1860); Studien über die obern Grenzen der Holzpflanzen is den Österreichischen Alpen (7 cikk az Österreichische Revue-ben 1863-67); Die hybriden Orchideen (Innsbruck 1865); Gute und schlechte Arten (u. o. 1866); Beiträge zur Geschichte der Pflanzenwanderungen (Oesterr. Bot. Zeitschr. 1879); Der Einfluss der Winde auf die Verbreitung der Samen im Hochgebirge (Zeitschrift des deutsch. u. österr. Alpenvereins, 2 kötet); Herbarium österreichischer Weiden (Innsbruck 1863-70, 9 dekas); Die Alpenwirtschaft in Tirol (Bécs 1868); Der botanische Garten in Innsbruck (2. kiad., Innsbruck 1869); Die Abhängigkeit der Pflanzengestalt von Klima und Boden (u. o. 1869); Die natürlichen Floren im Gelände der Deutschen Alpen (Schaubach, Beutschen Alpen, Jena 1870); Die Schutzmittel des Pollens gegen die Nachteile vorzeitiger Befruchtung (Innsbruck 1873); Über die Bedeutung der Asyngamie für die Entstehung der Arten (u. o. 1874); Geschichte der Aurikel (München 1875); Monographia Pulmonariarum (Innsbruck 1878); Schutzmittel der Blüten gegen unberufene Gäste (Bécs 1876, 2. kiadás 1879); Schedae ad fl. exs. Ausrottung (Bécs, 6 füz., 1881-1893), kivált pedig a Pflanzenleben (Allgemeine Naturkunde, Lipcse 1887, 1891. 2 köt. sok rajzzal és képpel). Érdemeinek elismeréseül udvari tanácsos címet is kapott.

2. K. Justinus, német költő és orvosi iró, szül. Ludwigsburgban 1786 szept. 18., megh. Weinsbergben 1862 febr. 21. Atyja halála után egy posztógyárban inaskodott, mig Conz költő felismervén tehetségét, módot nyujtott neki, hogy a tübingai egyetemet (1804) látogathassa. Itt orvosnak készült és megismerkedett Uhland és Schwab költőkkel; 1809. utazni ment és 1811 óta több helyütt, legutóbb Weinsbergben, mint orvos működött 1851-ig, amikor csaknem teljesen megvakulva, visszavonult a közélettől. Már legelső kötetével (Reiseschatten) magára vonta a figyelmet egészséges humora és éles, szatirikus megfigyelő tehetsége miatt. Hozzájárult a Poetischer Almanach és a Deutscher Dichterwald szerkesztéséhez, melybe legszebb költeményeit irta. Számos dalát és balladáját még most is énekelik (Wohlauf noch getrunken, bordal stb.). Liráján a búskomorság fájó érzelme visszhangzik, melyet a tulvilági lét vágya, a halálról elmélkedés, az ideális világ utáni epedés idéz föl benne. Költeményei: Gedichte (5. kiadás Stuttgart 1854); Der letzte Blütenstrauss (u. o. 1852) és Winterblüten (u. o. 1859). Misztikus hajlamainak hódolva, bővebben foglalkozott az állati delejességgel (hipnotizmus) és a spiritizmussal; ezen tanulmányainak nyoma látszik meg többi művein: Geschichte zweier Somnambulen (Karlsruhe 1824); Beobachtungen aus dem Gebiete der Geisterkunde (5 köt., Stuttgart 1840-53); Erinnerungen an F. A. Messmer (Frankfurt 1856), stb. V. ö. Wats Ann., Life and works of K. (London 1884); Reinhard A., Justinus Kerner (2. kiad. Tübinga 1886).

3. K. Teobald, német költő, az előbbinek fia, szül. Gaildorfban 1817 jun. 14. Orvosnak készült, de miután az 1848-iki mozgalomban részt vett, kénytelen volt Strassburgba menekülni. Midőn (1850) visszatért, 10 hónapi várfogságra itélték. 1852. Stuttgartban egy villam-delejes gyógyító intézetet alapított, melyet 1856. Canstattba tett át; 1863 óta Weinsbergben működik, mint orvos. Művei: Gedichte (Stuttgart 1851); Prinzessin Klatschrose (u. o. 1894, 2. kiad.); Galvanismus und Magnetismus als Heilkraft (Canstatt 1858); Natur u. Frieden (2. kiad., Frankfurt 1861). Irt egy vígjátékot is: Pastor Staber, oder der neue Ahasver (1888).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is