Kerpely

Antal (krassai) lovag, bányász és kohász, miniszteri tanácsos, az állami vasgyárak központi igazgatója, szül. Aradon 1837 febr. 5. Tanulmányait elvégezvén, 1856. a dognácskai bánya- és kohó-kezelésnél kapott alkalmazást, 1857. az osztr. államvasút-társaság titkára lett és Bécsbe küldetett. 1858. a társulat ösztöndíjával a selmeci akadémiára ment, hol kellőképen kiképezvén magát, 1862. mint mérnök az aninai vasbányánál kapott alkalmazást. 1864-ben a társulat vegyésze az oravicai paraffingyárban; a következő évben pedig mérnök a ruszkabányai kohónál; de alig működött itt pár évig, midőn beutazta Szászországot, a Rajnavidéket és Württemberget; azután Ruszkabánya közelében építetett egy vasgyárat, melyet 1867-ig vezetett; 1865. szabadalmat nyert a nyers vasnak kéntől, foszfortól és réztől való megtisztítására, és e szabadalmat a gróf Einsiedel-féle gyárakban alkalmazta. 1867. kinevezték a rhonici (kisgaram) vasgyárhoz segédigazgatónak, 1869-ben pedig a selmeci bányászati akadémián a vaskohászat tanárának. 1872. lett bányatanácsos, 1875. a vaskorona-rend lovagja. 1879. beutazta Belgiumot, Német- és Franciaországot. 1870. részletes tanulmány tárgyává tette Magyarország és Erdély vasbányáit, miről a külföldet külön munkában értesítette. 1872. Angliát és Svédországot utazta be. Az ő érdeme, hogy Selmecen a vaskohászat számára külön tanszéket szerveztek. Néhány évig szerkesztette a Bányászati és Kohászati Lapokat és 1865. óta kiadja a Berichte über den Fortschritt d. Eisenhüttentechnik cím alatt a vaskohászat terén feltünő újdonságokat. Számos értekezésen kivül, melyek szaklapokban, kölönösen pedig a lipcsei Berg- und Hüttenmännnische Zeitung-ban és a Praktischer Maschinenkonstrukteur-ban vannak elszórva, említendők a következők: Eisenhüttenwesen Ungarns, sein Zustand und seine Zukunft (1872); A vaskohászat elméleti és gyakorlati kézikönyve (1873-74); Die Anlage und Einrichtung der Eisenhütten (1873-74); Magyarország vaskövei és vasterményei, különös tekintettel a vasnak legfőbb chemiai és természettudományi tulajdonságaira (1878-ben a Természettudományi társ. megbizásából); A vaspályasínek főbb tulajdonságaira vonatkozó kisérletek és tanulmányok (1878); A vas chemiai alkata és keménysége közötti vonatkozások (1878); Az acél megkülönböztető jelei (1870). A magyar tudományos akadémia 1877. választotta meg levelező tagjává. (V. ö. Ország-Világ 1892. 744. l.)

Forrás: Pallas Nagylexikon