Kertbeny

Károly Mária (családi nevén Benkert), magyar-német iró és műfordító, szül. Bécsben 1824 febr. 28., megh. Budapesten 1882 jan. 23. Magyarországi származásu szülei 1826. Bécsből Pestre vitték fiukat, majd Egerbe, s ott tanult 1836-ig. 1837-et Keleten töltötte. 1838. a könyvkereskedői pályára adták, s Győrött, 1839-ben Pesten, Heckenastnál, majd Drezdában kapott alkalmazást. A pályával nem lévén megelégedve, 1841. az 5. tüzérezred tisztnövendékei közé lépett, mint ilyen Dalmáciában is megfordult; azonban 1843. a katonaságot is odahagyta és irói vágyát követve, ettől fogva egész életét az irodalomnak szentelte. Részint itthon, részint a külföldön élt s irodalmunknak más irodalmakkal való kapcsolatát ápolta. 1846. bejárta Olaszországot s kiadta Jahrbuch des deutschen Elementes in Ungarn c. évkönyvét, melynek azonban csak első fele jelent meg. 1848. kezdte meg műfordítói pályáját, amikor Jenában egy állítólag 52 nyelvből fordított gyüjteményt adott ki német nyelven. Ekkor a magyar irodalom tolmácsolására s mindenekfölött Petőfi fordítására adta magát. Egy kötetet Petőfitől 1848. adott ki Frankfurtban, Heinenak ajánlva. 1849. János vitéz fordítását adta ki. K. nem volt igazi kongeniális fordító, a magyar nyelvet sem értette meg eléggé, s azért sok komikus és boszantó hiba csúszott kivált az első fordításaiba; de buzgósága sokat pótolt, s a tökéletlen fordítás is némi fogalmat nyujtott Petőfi tüneményszerü költészetéről és nemcsak Németországban, hanem messze külföldön terjesztette a nagy magyar költő hirét. Nemcsak a szellemi, hanem a politikai téren is rajongó magyar volt. Sok hányattatása alatt a magyar irodalom ismertetésének élt. Többet adott ki 80 kötetnél a magyar irodalomból és irodalomról. 1876. végre visszatért Budapestre, hol a főváros hatósága a Rudasfürdőben lakással látta el, a kormány pedig pénzbeli segítséget adott még 1852. kezdett magyar könyvészeti munkájának befejezéséhez, mely munka a XV. sz. óta megjelent magyarországi könyvek jegyzékét foglalta volna magában, de csak egyes részei jelentek meg, kézirata (80,000 szám) a nemzeti muzeumba került. Az agg iró, ki 1874 óta gyógyíthatatlan betegségben is szenvedett, már ekkor sok keserüséggel emlékezett meg küzdelmeiől. 1882 elején szélhűdés érte. Senkije sem volt, az irói segélyegylet temettette el. Nevezetesebb művei: A) Fordítások: Petőfi"s Gedichte (Frankfurt 1849); Held János (Stuttgart 1850); Petőfi"s Strick des Henkers (Halle 1850); Petőfi"s Zaubertraum (Bécs 1859); Petőfi"s erzählende Dichtungen (München 1860); Arany"s erzählende Dichtungen (Lipcse 1851); Vörösmarty"s Gedichte (Pest 1855); Lisznyai" lieder Gedichte (München 1860); Ungarische Nationallieder (Braunschweig 1850); Album hundert ungarischer Dichter (Drezda 1852). B) Eredetiek: Erinnerungen an Graf St. Széchenyi (Genf 1860); Ungarns Männer der Zeit (Deák, Eötvös, Horn, Jókai, Klapka, Markó, Pulszky, Dr. Toldy, Drezda 1861); Ungarns Staatsmänner, Parteiführer und Publicisten (Berlin 1870); Ungarische Malerrevue (Pest 1853); Diskretes und Indiskretes (Brüsszel 1864); Spiegelbilder der Erinnerung (Lipcse 1869); Petőfi" Tod (u. o. 1869); A magyar irodalom a világirodalomban (Pest 1876); Magyarország legrégibb drámairodalma 1550-1575. (u. o. 1878); Észrevételek az irói törvényjavaslatra a fordításokról (u. o. 1879); Silhouetten und Reliquien (Prága 1861-63, 2 köt., Lipcse 1861); Grosse Leute, kleine Schwächen (Berlin 1871), Das unterirdische Paris (u. o. 1860); Turnmeister Jahn (u. o. 1870); A magyar nemzeti és nemzetközi irodalom könyvészete (I. köt. Magyarországra vonatkozó régi német nyomtatványok 1454-1600., Budapest 1881); A fordítások magyarból más nyelvekre (u. o. 1876); Magyarországi német könyvészet 1801-1860. (2 kötet, Petrikkel együtt, Budapest 1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon