Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Keselyüfélé... ----

Magyar Magyar Német Német
Keselyüfélé... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Keselyüfélék

(állat, Vulturidae, l. a mellékelt képet), a ragadozók rendjének egyik családja. Ide általában igen nagy madarak tartoznak, melyeknek csőre erős, hosszas, egyenes; a felső kávának csak a hegye hajlott. Az orrlyukak rendesen nincsenek sertékkel fedve. Fejök, gyakran nyakuk is csupasz, vagy csak pehellyel födött. A fejen néha húsos taraj, az állon pedig bőrkaréj található. Szárnyuk igen nagy, széles s testüktől nyugalomban is elálló. Az evezőtollak közül a 4. a leghosszabb. A fark középhosszuságu, lekerekített, v. egyenesen levágott. 14 kormánytollal. Lábaik középhosszságuak, csüdjük csupasz, az ujjak bár hosszuak és karmokkal ellátottak, de azok tompábbak, mint a sólyomféléknél. A nőstény rendesen nagyobb a himnél. A ragadozó madarak közt legalaktalanabbak és értelemre nézve nagyban hátrább maradnak a többi ragadozóknál, különösen pedig a sasoknál. Félénk, gyáva állatok, többnyire társaságban élnek ugyan, de nem békeszeretők, egymás iránt nem valami nagy bizalommal viseltetnek. Lépésben mennek, lassan röpülnek; nagyon falánkok s minthogy általában döggel táplálkoznak, tehát hasznos madaraknak is nevezhetők.

[ÁBRA] KESELYÜK.

[ÁBRA] Szürke keselyü (Vultur cinereus). 1/10 Egyiptomi keselyü (Neophrom percnopterus). 1/10 Fakó keselyü (Gyps fulvus). 1/10

Kivévén Új-Hollandiát, egész földön el vannak terjedve; a síkságokon, magas hegyeken messze kalandoznak táplálékukat képező elhullott állatok után, különösen D.-Ázsia, Afrika, D.-Amerika tisztátalan városaira jellemzők. Fákon, sziklákon vagy puszta földön társasan fészkelnek, 1-2 szürkés vagy sárgásszinü, sötéten pettyezett tojást raknak; melyeket mindkét szülő közösen költ ki. A kiköltés több hétig tart, a kikelt fiatalok fészeklakók és több hónapig kell őket a szülőknek gondosan védelmezni, táplálni, mig szabadjukra bocsáthatók. Nem szapora állatok. A fogságban jól tarthatók, sőt tenyészthetők is. 27 faja ismeretes, melyek közül Magyarországon 4 él. Könnyebb osztályozáskedvéért 4 alcsaládot különböztetnek meg: 1. Cathartidák, az újvilág keselyüi, melyek keresztül haladó orrnyilásokkal, 12 kormánytollal, csupasz fejjel és nyakkal birnak. 4 nembe sorolt 9 faj tartozik ide, p. a kondor (l. o.), a királykeselyü (l. o.). 2. Saskeselyü-félék (Gipaëtidae), melyeknek feje, mint a sasoké, tollas és abban is hasonlítanak a sasokhoz, hogy élő állatokat is rabolnak el. Csüdjük a középső ujjnál rövidebb, farkuk ékalaku. Csüdjük tollas. A külső és középső ujj töve összekötve. Az egész viaszhártya sűrüen sertenemü tollakkal van megrakva, azért az orrlyukak nem igen láthatók. Az állon fekete sertékből álló szakállt visel. A 2. és 3. evező toll a leghosszabb. Egyetlen képviselője a szakállas saskeselyü (Gypaëtus barbatus L.), mely Magyarország délkeleti részeiben előfordul, állandó madár (l. o.). 3. Igazi keselyük (Vulturinae), viaszhártya csupasz, csupasz fej, legfeljebb pehelytollakkal fedett, farkban 14 kormánytoll, a csüd olyan hosszu, mint a középső ujj, felül kissé tollas, különben pikkelyes, 16 ismert faja négy nembe tartozik. Említendők: a dögkeselyü (Neophron percnopterus L.). Feje és nyaka csupasz. Keskeny orrlyukai hosszuak és vizszintesen állók. Piszkosfehér szinü, fekete evezőtollakkal. Arca, torka sárga. Fiatalon sötétbarna. Hossza 75, szárnyhossza 52, farkh. 27. cm. Hazája É.-Afrika és D.-Európa. Magyarországon május hóba jön, Meádia környékén és Erdély bérces vidékein költ is, augusztusban délre vonul. Kizárólag döggel táplálkozik, tehát igen hasznos vándormadár. Keleten a karavánokat kisebb-nagyobb csoportokban követi. A barát, vagy barna keselyü (Vultur monachus L.), orrlyukai kerekek, a fején barna szinü rövid, göndör tollakkal, melyek a fej hátsó részén kis bóbitát képeznek. Nyakgallértollai barnák, rövidek és szélesek. Szeme körül violaszinü csupasz gyűrüvel. Teste egyszinü sötétbarna. Hússzinü lábai violaszinü árnyalattal. Hossza 116 cm., szárnyhossza 78, farkhossza 41 cm. Hazája a Földközi-tenger környéke. Magyarország déli részeiben, különösen Erdélyben, a magas hegyeken, hol költ is, egész éven át található. Gyakran ellátogat az Alföldre v. a Kárpátokba. Páronként él. A fakó keselyü (Gyps fulvus Gm., Vultur fulvus Gm., N. leucocephalus M. et W.) orrlyukai haránt irányban hosszukásak. Feje és nyaka fehér, pehelytollakkal. Fehéres nyakgallér tollai keskenyek, hegyesek és foszlottak. Tollazata sárgásbarna, hasán sötétebb. Az elsőrendü evező- és kormánytollak feketék. Csőre rozsdabarna. Lábai kékesszürkék. Fiataloknál a nyakgallér barna, az egyes tollak nem foszlottak, különben sötétebb szinüek. Hossza 112, szárnyhossza 68, farkhossza 30 cm. Társaságban él a Földközi-tenger környékén. Helyet változtató madár, mely Magyarország déli vidékein és Erdélyben sokkal gyakoribb, mint az előbbi. Magas sziklahasadékokban fészkel. Hazánk más vidékeire is gyakran ellátogat. 4. Halászkeselyük (Gypohieracidae) hosszu, oldalt összenyomott csőrrel. Viaszhártyájuk csupasz, szárnyuk hegyes, a 3. és 4. evezőtolluk a leghosszabb. Tollas csüdjök olyan hosszu, mint a középső ujjuk. Egy faja ismeretes, a Gypohierax angolensis Rupp, mely egészen fehér, kivévén a feér evező- és válltollakat. Hossza 60 cm. A tropikus Afrikában főleg halakból él.

A keselyük a mitologiában gyakran a sasokhoz hasonló szerepet játszanak. Az indusoknál Gataju-nak hivják, mely ismeri a jövendőt, a rossz szellemekkel folyton harcban és az istenekkel jó viszonyban van. Herodot szerint Herkulesnek jó barátja volt; Romulusnak, Caesarnak és Augusztusnak pedig tudtára adta uralkodásukat. A megégetett keselyütollak elűzték a kigyókat és megkönnyítették a szülést. A régi egyiptomiaknál a napnak volt a jele, és miután ők azt hitték, hogy a keselyük csak nőstények, amelyek a keleti szelektől termékenyíttetnek meg, azért az anyának volt a szimboluma. A régi népeknél a keselyük falánksága közmondásos volt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is