Keszler

József, esztetikai iró és kritikus, szül. Pásztón (Heves) 1846 szept. 4. Középiskoláit Gyöngyösön és Pesten végezte. Utóbbi helyen végezte el a jogot is, aztán ujságiró lett s a Pester Lloydba, Magyarország és Nagyvilágba, a Nemzeti Hirlapba s Borsszem Jankóba, stb. dolgozott. 1876., miután már másfél évet töltött Párisban, irodalmat, történetet és filozofiát tanulmányozván, Trefort miniszter újra kiküldte oda három évre, hogy ugyanezen tanulmányokat folytassa s aztán itthon francia tanárokat neveljen. Párisban tartózkodása alatt az irodalomról, szinházról és képzőművészetekről több lapnak (Reform, Hon, Pester Lloyd, Fővárosi Lapok) gazdag szellemmel irott tárcacikkeket, leveleket küldött, amelyek java része Du Chaudron álnév alatt jelent meg. Hazaérkezte után az országos tanárképzőintézethez a francia nyelv és irodalom tanárává nevezték ki, amely állásában jelenleg is működik. Tevékenységet fejtett ki mint ujságiró is. Előbb az Ellenőrnek, jelenleg pedig a Nemzetnek főmunkatársa. E lapokba irt jeles tárcacikkeiben az esztetika minden ágára nézve a francia kritika formáit alkalmazta s ez irányban számos követője akadt. Ezenkivül a saját neve és különféle álnevek alatt (Bolygó, Lucius Verus, Patatras) számos más lapba és folyóiratba is dolgozott (Hét, Magyar Szalon, stb.). Ő alapította és szerkesztette hét évig a Harmonia c. kritikai lapot és vezette a szinházi, irodalmi és képzőművészeti rovatot. 1891-ig ő volt a párisi Journal des Débats politikai tudósítója. Jelenleg leginkább a Nemzet tárcarovatában jelennek meg az irodalom, szinházi és művészet körébe tartozó cikkei. Itt megjelent dolgozatai közt nevezetesebbek a George Sandról, Hugó Viktorról, Petőfiről, Jókairól irt tanulmányok. Külön két munkája jelent meg: A jellem a művészetben és Dante Galeottója (Budapest 1890). Thierstől, Royer-Collardtól és Guizottól a felsőházról mondott három beszédet az ő fordításában maga Trefort adta ki. K. tagja a budapesti nemzeti szinház drámabiráló bizottságának is.

Forrás: Pallas Nagylexikon