Ketel

a magyarokhoz Kijev alatt csatlakozott egyik kun vezér. A Névtelen Jegyző szerint Árpád megbizásából Zalán követeivel s Onddal és Tarcallal együtt ment követül a bolgár fejedelemhez s velük együtt szerencsésen át is kelt a Bodrogon. A mai Fekete-Ardó táján azonban egy patakon keresztül kaptatva, lova megbotlott s társai csak alig menthették meg a haláltól. Azóta (még 1262. is) K. vagy Kötél patakának nevezték azt a vizet. Azután a Bodrog völgyén haladt a mai Tarcalig, melynek hegycsúcsára versenyt lovagolt társaival, de Tarcal ért fel először s róla nevezték el a hegyet s a tövében utóbb épült várost. Fenn a csúcson, a szép tájéképen föllelkesedve, a követek lovat áldoztak a magyarok istenének s áldomást csaptak. Innen Tarcal hirt vinni visszatért Árpádhoz és csak Ond s Ketel folytatta útját Zalánhoz, ki harmadnap Alpáron szivesen fogadta ajándékaikat s kivánságukhoz képest a Sajóig terjedő részt át is engedte a magyaroknak. Midőn Ungvárra visszatértek, Árpád a bolgárok meghódolása jelének vette, hogy Alpárról füvet s a Dunából vizet vittek megukkal. Árpád «a maga kegyelméből azon egész földet minden lakóival Sátor halomtól kezdve a Tolcsva vizéig annak a Ketelnek ajándékozá». Neki «adta» utóbb a Vág tövét is, hol K. fia, Alap-Tolma, Komárom várát építtette; az apát és fiát «sok idő mulva» pogány módon ide temették. Ketelpataka környékét utóbb I. András elcserélte volt Ketel utódaitól (Névtelen Jegyző, 15. fej.). A Kete és Köte név az Árpádok korában azontul is gyakran szerepel. V. ö. Pesty, Magyarország helynevei (I. 168-171).

Forrás: Pallas Nagylexikon