Kétértelmü

(eszt.), oly módja a kifejezésnek, mely egyaránt jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen értelemben fogható fel; főkép a külső illemet bántó alluziók neveztetnek K.-eknek. A többé-kevésbbé illetlen célzások minden irodalmi korszakban léteztek és néha elmés voltukért el is türték. A második francia császárság vége felé a stilus e faja nagyon elharapózott és még máig is művelik a jobb irodalomban. A francia köztársaság idején a gyakran finom és élces K.-ség helyébe a puszta, nyers naturalizmus lépett, mely cinizmussá és rondasággá fajulván, reakciót szült és a miszticizmusnak és újabb idealizmussnak egyengette az útját. L. még Amfibolia.

Forrás: Pallas Nagylexikon