Kettős csillagok
konvencionális megegyezés szerint azok a csillagpárok,
melyeknek látszó szövtávolsága 30"-nál (1/6° holdátmérőnél) kisebb. Már a
szabad szem is vesz észre egyes nagyon közel egymáshoz álló csillagokat; ilyen z Ursae maioris és Alcor, vagy a Hyadokban nyugatra
Aldebarantól d 1 és d 2 Turi,
vagy a 1 és a 2 Capricorni. Igen
kitünő szem még e és 5 Lyrae-t is kettős csillagá bontja
fel. Nagyobb távcsövekben e K. száma igen rohamosan nő és gyakran megesik, hogy
valamely szabad szemmel is kettősnek ismert csillag egyes összetevője erős
nagyítás mellett ismét kettősnek mutatkozik. Igy z Ursae
minoris 14"-nyire elálló csillagból áll, melyektől Alcor 11"-re esik; e és 5 Lyrae mindegyike ismét kettős csillag 2-3"
távolságban, mig a két párt 3" 23"-nyir közt választja el. Herschel Wiliam
1779 óta foglalkozott először behatóan a K.-kal és feltünő nagy számuk már azon
hitet keltette benne, hogy nem véletlenül közel ugyanazon látásvonalában levő,
de tényleg messze egymás mögött ugynevezett optikai, hanem valóságban egymás
mellett álló csillagpárokkal, fizikai K.-kal van dolga, amit különben
bizonyítás nélkül már előbb Michell J. és Mayer Chr. is gondolt. Herschelnek 20
év mulva ismételt mérései e nézet helyességét bizonyítoták, amennyiben igen sok
K. időközben ugy kölcsönös távolságát, mint fekvését változtatta, amiből
következik, hogy a két csillag egy közös rendszert képez, melynek minden tagja
a rendszer tömeg-középpontja körül kering. A valószinüségi számítások ugyanazon
eredményhez vezetnek. Herschel idejéig mintegy 80 K. volt ismeretes. Herschel
maga 800-at fedezett fel, és Struwe W., Herschel John, Mädler, Dawes,
Dembowsky, Schiaparelli stb. felfedezései folytán ma körülbelül 11,000 K.-ot
ismerünk.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|